Székes-Fejérvári Naptár, 1891 (19. évfolyam)

Irodalmi rész

42 illeti az uralkodás. Ha pedig a sanctio pragmatica fönemlitett rendelete nyomán azt akarnánk vitatni, hogy mivel a lemondás formahiány miatt Magyarországra nézve érvénytelen, az örökös tartományokban pedig más fejedelem nem lehet, mint a ki a sanctio pragmatica értelmében Magyar­országban uralkodik, érvénytelen az az örökös tartományokra nézve is: Összeütközésbe jönnénk az örökös tartományok kétségtelen jogaival és az összes európai diplomatiával, mely V. Ferdinándnak lemondását és ő Felségének Ferencz Józsefnek a császári trónra léptét ünnepélyesen elismerte; s véle mint osztrák császárral szerződéseket, szövetségeket, békealkukat kötött. A helyett tehát, hogy a lemondás érvénytelensége s annak közjogi következései fölött helyzetünket nehezitö, de positiv czélra nem vezető vitatkozásokba bocsátkoznánk: czélszerübb leend a már megtörtént s többé meg nem másitható lemondásnak formahiányát következményeiben az ország jogaira nézve kártalanná tennünk oly módon, mint azt főiolvasott javaslatomban előadtam. Némelyek azon véleményben vannak, hogy miután a magyar király csak a koronázás által lesz az országnak törvényes királya, ő Felsége Ferencz József pedig megkoronázva nincsen, az országgyűlés ö hozzá, mint nem koronázott királyhoz egyenes és közvetlen felszólalást nem intézhet. Nem osztom ezen nézetet a magyar közjog folytonos gyakor­latánál fogva. Három század óta csak négy fejedelem lépett a magyar trónra, ki nem elődjének uralkodása alatt lön megkoronázva. II. Mátyás, testvéré­nek Rudolfnak lemondása után; III. Károly, testvérének I. Józsefnek halálával; II. Leopold, testvérének halála után és I. Ferencz, atyjának halála után. II. Mátyás, bátyjának Rudolfnak lemondása után összehívta a magyar országgyűlést 1608. évi szept. 29-ik napjára, megkoronáztatott nov. 19-ik napján. Ezen időközben több alkalommal felírások és küldöttség által érintkezésbe volt vele az országgyűlés, sőt fontos törvények iránt, mik koronázás előttieknek neveztettek, elhatározó egyezkedésbe is bocsát­kozott vele. III. Károly, bátyjának halála után összehívta az országgyűlést 1712-ik évi ápr. 3-ára, megkoronáztatott május 22-én. Ezen hét hét alatt érintkezésbe tette vele magát az országgyűlés küldöttség által a koronának Bécsböl leendő lehozatala végett, felírás által azon kérdésre nézve, váljon a királyi hitlevél koronázás előtt adassék-e ki, vagy koronázás után ? Ezenfelül a koronázási hitlevél is kölcsönös egyezkedések által lön meg­állapítva. II. Leopold, bátyjának II. József császárnak halála után összehívta Scanned by CamScanner

Next

/
Thumbnails
Contents