Székes-Fejérvári Naptár, 1891 (19. évfolyam)

Irodalmi rész

41 vannak, miket előbb okvetlen teljesíteni kell. Ki akarjuk mondani, hogy a parlamentáris kormánynak; felelős minisztériumnak életbeléptetése, föl­függesztett közjogi törvényeink teljes visszaállítása oly feltételek, mik nélkül további egyezkedésekbe nem ereszkedhetünk. És kinek mondjuk meg mindezeket? Kétségkívül azon tettleg fennálló hatalomnak, mely alkotmányos önállásunkat megtámadta, midőn leglényegesebb alkotmányos * jogainkat a birodalmi tanácsra akarta átruházni. Annak, ki alaptörvényeinket felfüggesztette s függőben tartja; ki a felelős minisztériumot ismét föl­állítani mindeddig elmulasztotta; annak, ki egyedül bír tettleg hatalommal az alkotmányosság mindezen postulatumait teljesíteni. Tudjuk, érezzük, hogy abnormis helyzetben vagyunk. A nemzet óhajt ezen abnormis helyzetből békés utón kivergődni, s ha mindezeket csak magunk között panaszoljuk el, de azzal, ki egyedül képes az abnormis helyzetet törvényessé átváltoztatni, még csak szóba sem állunk, s a békés orvoslásnak még csak megkezdhetését sem kísértjük meg, azt hiszem, nem cselekszünk a haza érdekében. Nem ismeretlen előttem némelyeknek azon ellenvetése, hogy miután ő Felsége V. Ferdinánd 1848. decz. 2-án csak az ausztriai császári koronáról mondott le s a levélben Magyarország külön megemlítve nincs, e lemondás Magyarországra ki nem terjedhetvén, ö Felsége Ferencz József a magyar trónra nézve még nem valóságos koronaörökös és igy az ország vele fölirat által közvetlen érintkezésbe nem teheti magát. Hogy érdekünkben volna helyzetünket újabb bonyodalmakkal nehezíteni, azt e téren egy időre könnyen tehetnénk, mert magyar köz­jogi szempontból a lemondás, formájában, csakugyan hiányos. De vizsgáljuk elfogultság nélkül: mi czélt, mi hasznot érünk el a honra nézve, ha e formahiány miatt előre határozottan lehetetlenné teszünk minden érintkezést a fonálló hatalommal? Senki, úgy hiszem, kételkedni nem fog azon, hogy ő Felsége V. Ferdinánd, midőn a császári koronáról lemondott, azzal együtt Magyarország koronájáról is le akart mondani. Kétségtelen az is, hogy ezen szándékát tettleg Magyarországra is végrehajtotta s nem gondolom, hogy valaki lehetőnek tartsa, miszerint V. Ferdinánd a magyar trónt ismét elfoglalja. A sanctio pragmatica tehát ö Fenségének Ferencz Károlynak s ennek lemondásával ö Felségének Ferencz Józsefnek nyitotta meg a magyar koronára nézve is az örökösödést. Ha mi azt jelentenénk ki, hogy V. Ferdinánd lemondása az említett formahiány miatt érvénytelen Magyarországra, de érvényes az örökös tartományokra, egyenes össze­ütközésbe jönnénk a santio pragmaticával, mely határozottan azt mondja: hogy az örökösödésnek megállapított, elsőszülöttségi rendje szerint mind Magyarországban, mind az örökös tartományokban ugyanazon egy fejedelnv ** 5 5 * Scanned by CamScanner

Next

/
Thumbnails
Contents