Székes-Fejérvári Naptár, 1889 (17. évfolyam)

Irodalmi rész

55

— Úgy, úgy! már megint pletykálgattál, ugy-e! Ott kin mulatod magadat holmi trécselö vén boszorkányokkal, és szegény férjedet itt hagyod egy magára! Persze, neked könnyű! szabad vagy mint a madár, semmi gondod, semmi bajod! De én! oh! én szenvedhetek, mint a kutya, s felém se nézel! Hat esztendő óta nyomom az ágyat, és még sincs any- nyi belátásod, hogy ....

— Csillapodj édes lelkem! — csititgatta részvétteljes, szerető hangon az asszony a felingerült beteget. —• Hisz összesen három perczig voltam künn és siettem be hozzád ... Ki kellett mennem, mert csöngettek . . .

Az ideges ember befogta füleit és epés sárga arczának minden kis izma mozgott, tánczolt. Rikácsoló hangon sziszegett:

— Hallgass! hallgass!! Oh ez a nyelv! Ez az asszonyi nyelv! Borzasztó ! Ha te egyszer meghalsz, a nyelvedet külön kell agyonütni! Ez a nyelv!!!

Az öreg asszony nem szólt semmit.

ügy látszik, megszokta már régen e fékezhetetlen, türelmetlen nyugtalanságot és csendes, panasztalan rezignáczióval tűrte el azt.

Kezébe vette hófehér kötését és odaült rendes helyére, az ágy mellé.

— Felolvassak valamit, Lajos?!

— Nem kell! — kiáltott nyersen a beteg.

— Úgy sem az én kedvemért tennéd, csak azért, hogy mozoghasson a nyelved! — s bosszúsan megfordult az ágyba, hogy hátat fordíthasson a feleségének.

— No, hát kapott végre pénzt?! — kérdezte a házmesterné a laboránstól, ki az alatt lecsoszogott.

— Lehet is ilyen koldus ténsasszonytól pénzt kapni! Fogadni mernék, hogy nincs egy garas sem a zsebében. Most megint mához egy hétre bestellált!

— Hűm! Akkor épen üres lesz a zsebje, mint most. Már három hónapja is van, hogy minden áldott nap lesi a sürgönyhordót. Azt mondja, hogy attól fiigg az ö boldogsága, hogy jön-e az a távirat, vagy sem. Hát aztán mennyivel adós a maga urának ?!

— Sokkal. Száz forinton felül van a tartozása. Iszen folyton gyógy ittatj a azt a kiaszott urát.

— Az igaz, hogy bolond egy asszony! Hogy férjhez ment, öt évre rá megütötte az urát a szél, aztán úgy elbetegeskedett 15 esztendeig; most meg, valami hat év óta, olyan beteg az, hogy alig tud mozdulni. Hanem azért kunérozni tudja ám azt a szegény asszonyt. De bolond, hogy tűri! En ott hagynám !

Scanned by CamScanner