Székes-Fejérvári Naptár, 1889 (17. évfolyam)

Irodalmi rész

53

Kásavitelkor.

Itt a köleskása, czukrozva, mézezve, Sok éhes tót gyerek száját nyalja érte; De mi is szeretjük, nem ám csak a tótok, Ha nagyon meleg lesz, csak jól megfujjátok.

Pecsenyevitelkor.

Pecsenye és kalács van most a kezembe, Magam is megenném, ha jutna belőle, Itt van kedves urak, vegyék el én tőlem, Nehogy tévedésből a zsebembe tömjem.

Kásapénz kéréskor.

Tisztelt lakodalmi sereg, A szakácsunk nagyon beteg. Amint a kását keverte, Tűz a kezét megégette,

Már most gyógyszert kell rá venni, Hát pénzt urak, pénzt kell adni! Nyúljon mindenki zsebébe, Adjon pénzt a gyógyszerekre.

Zenészek részére.

Lakodalom, lakodalom, Kedves ha a zenét hallom; De a zenész úgy megbomlott, Hegedűje összeromlott, Már most meg kell csináltatni,

Addig nem tud muzsikálni. Adakozzanak számára, Legyen pénze muzsikára, És mindjárt megcsináltatja, Muzsikál is '— azt fogadja.

Az uj menyecske bekérés.

Lakodalmi sereg! tisztelt násznagy uram! Ni, de gyönyörű szép menyecskét találtam! Tessék pár nótára elhivni tánczolni, S érte tizest, húszast, forintot fizetni.

Scanned by CamScanner