Székes-Fejérvári Naptár, 1889 (17. évfolyam)
Irodalmi rész
47 Menyasszonybucsuztató. Most mindjárt elvisznek szüleim tőletek, O mint háláljam meg, hogy neveltetek, Kedves édes atyám kezeit csókolom, Az égnek áldása szálljon rád kivánom, Sok boldog jövőkben, Isten részeltessen, Minden veszélyektől, őrizzen és mentsen. Ha pedig megkondul élted végórája, Juss el az Ur szine, örök látására. Kedves szülő anyám, karjaid hordoztak, És a te emlőid engemet tápláltak. Sok édes álmokat, elmulasztál értem, A fújó széltől is takargattál engem. Áldjon meg az Isten sok fáradságidért, Jobb létemért való sok aggodalmidért, Adjon áldást reád, már itt e földön is,' Egykor pedig ott fent, majd az egekben is. Kedves testvéreim, együtt nevelkedtünk, Sokszor meg is esett, egymásnak vétettünk. Ó becsássátok meg, a mibe vétettem, íme közületek, nékem el kell mennem, Adjon áldást az Ur testvérim reátok, Jók legyetek, egymást soha ne bántsátok. Kedves lány barátim, ti földi angyalok, Én már közületek más útra indulok, Találjatok ti is majd jó házastársra, a páros életbe, földi boldogságra. Szivemből kivánom! Búcsúztató, kinek édes atyja nincs. Kedves édes atyám, hol vagy, gyere ide, Mert lányi pályámat most végzem mindjárt be, Hadd csókoljalak meg, kedves édes atyám, Atyai áldásod, kérlek, adjad reám. Nem adhat ö áldást, nem is hívogatom, Temetőbe nyugszik régen, ó fájdalom, Kivánom én lányi pályám végeztével, Az Isten áldja meg örök dicsőséggel. Kedves édes anyám; ime te megérted, Hogy én más pályára lépek el mellőled, Scanned by CamScanner
