Székes-Fejérvári Naptár, 1889 (17. évfolyam)
Irodalmi rész
48 Ó mint háláljam meg sok fáradságidat, ALig engem neveltél, sok aggodalmidat. Áldjon meg kívánom, az egeknek Ura, Hogy boldogul folyjon élted minden napja. Kedves testvéreim, kikkel nevelkedtem, Kérlek bocsássátok meg, mibe vétettem. Szálljon ti reátok az égnek áldása, Legyen boldog mindég éltetek folyása. Kedves lány barátim, veletek örültem, Ha társaságtokba én is ott lehettem. De most már elmegyek én másik pályára, Adjon áldást rátok, az egek királya, Ti is ha végzitek lányi pályátokat, Az Ur Isten adjon jó házastársakat. Szivemből kívánom! Vőlegény köszöni a menyasszony nevelését, kinek édes atyja elhalt. Elhunyt édes atya sírodnál megállók, Rebegő ajkimmal rád áldást kívánok, Áldja meg az Isten nyugvó hamvaidat, íme társul veszem te kedves lányodat, Elhagyom én a sirt, el a gyásztemetöt, Itt az édes anya, a ki nevelte öt. Tudom édes anya sok aggodalmidat, Midőn nevelgetéd te kedves lányodat, Ha elment mellőled egy kevés időre, Sok veszélyt gondoltál már akkor felőle, Most már pedig nékem házaspárul adod, Mindjárt el is viszem velem a mint látod, Anyai hűséged, jó nevelésedért, Irántad hü marad keblem mindezekért, Ha pedig majd végzed e földi pályádat, Adjon Isten ott fent örök boldogságot. Szivemből kívánom! A menyasszonyt megköszöni a vőlegény, kinek édes atyja és édes anyja életben vannak. Kedves lány tokkal most mindjárt elmegyünk, A páros életnek pályájára lépünk, Scanned by CamScanner
