Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1942

más hivatása, mint a nevelés és tanítás: a rendnek tanító-renddé kell lennie; ezt követeli a kor, ezt óhajtja a király, ezt kívánja a magyar ifjúság érdeke. Miután a zirci apátság és a helytartótanács a részletkérdésekben is megegyeztek, a rend az 1786-tól katonai éléstárnak használt volt jezsuita rendházat is megkapta, a gimnázium átvétele 1813. okt. 5-én megtörtént. Az első Vetti Sancte 1813. nov. 4 én hangzott fel »az egész közönség mérhetetlen vigaszára.« A ciszterciekre nehéz munka várt. Elparlagiasodott, göröngyös földet kellett megművelniök, azután az erkölcsiség és tudás magvait elhinteniük. De ők nagy munkakedvvel és hivatásos ambícióval dolgoztak és dolgoznak immár több mint száz esztendeje. A ciszterciek centenárius működése a magyar tanügy sok bogozatát, sok nehézségét felölelte és megoldotta. Egy olyan mozgalmas száz év áll mögöttük, amely rendszerváltozásaival és nemzeti feltörekvéseivel maradandó nyomokat és megnyugtató emlékeket hagyott a magyar közoktatásügy történetében. A ciszterciek nevelésének különös jelleget adott a hazafias szellem, amely előadásaikat, életpéldájukat teljesen átragyogta. Nagy szükség is volt erre a reformkorszak nemzeti kitartásában, a szabadságharc lángtengerében és a kettős abszolutizmus letörő rendszerében. A különféle tantervi változások is erős próbára tették tudásukat és nevelő értéküket, de ők a kellő színvonalon maradtak. Az 1849-ben kibocsátott Entwurf, amely szervezetileg kétféle gimnáziumot különböztet meg: négyosztályú al- és nyolcosztályú főgimnáziumot, intézetünket is kiható kérdés elé állította. Úgy volt, hogy algimnáziummá lesz. Villax Ferdinánd apát (volt első igazgató) azonban a zirci káptalan általános beleegyezésével elhatározta, hogy »Fehérvárott a Szerzet a 4 felsőbb osztályt saját költségén fogja felállítani, felszerelni és saját egyéneiből választott tanárokkal ellátni.« 1851 —52-ben meg is nyilt a hetedik, 1852—53-ban pedig a nyolcadik osztály és megtartották az első érettségi vizsgálatot. Az új, létszámban a 400-at jól meghaladó »nagygimnázium« a régi tisztés, de szűk épületben nem sokáig maradhatott. Erről gondoskodott Rezutsek Antal apát, aki a fehérvári tanári kar memorandumára 1874—75-ben 120.000 frt költséggel az 1941-ig használt épületet emeltette. Trefort Ágoston vall. és közokt. miniszter az ismételt áldozatkészségért »legmelegebb elismeréséi nyilvánítá, Székesfehérvár közönsége pedig a zirci apát fejedelmi tényéért, amellyel »még életében emelte önmagának ama emlékoszlopot, melyhez méltóbbat a tudomány és hazaszeretet nem állíthat«, őszinte köszönettel adózott. 1875. okt. 3-án tárult fel az új épület szárnyas ajtaja, hogy magába fogadja a tanulni vágyó ifjak buzgó seregét, amely kellő vezetés mellett szellemi fegyverekkel küzd a jó, szép és hasznos ismeretek megszerzéséért. Ezóta nyitva állt a kapu, jelezve a lelki és szellemi harcot magasztos ideálokért. Az új épület díszterme az ifjúsági ünnepélyek és színdarabok (1906-tól) rendezését szolgálta, sőt azt számos városi kulturális előadásnál is igénybevették. A tanári (1813-ban 5000 kötet) és ifjúsági könyvtár (1851-től), az intézeti szertárak a tudásbővités, a szemléltető és gyakorlati oktatás hasznos eszközeit tartalmazzák. Az önképzőkör (1861-től) a hazafias szellem ápolásán, a magyar irodalmi értékek megbecsülésén és fejlesztésén, az 1903-ban felújított Mária-kongregáció a valláserkölcsi elvek tökéletes átérzésén és elmélyítésén, a zenekar (1874-től vonós, 1911-től fúvós és vonós) pedig a zenei művészet megkedveltetésén és a zenei érzék kialakításán fáradozik. Az intézethez kötött 11 ösztöndíj és 22 jutalomdíj az állandó szorgalom, az erkölcsi komoly— 5 • —