Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1942

Élő Rózsafüzér 151 taggal, a Jézus Szent Gyermekségének Műve (az 1—II. 76 taggal (67 P befolyt tagdíjjal), a Katolikus Hitterjesztés Egyesülete (a III VIII. osztályban) 145 taggal (239Í0 P befolyt tagdíjjal) s az I -IV. osztályosok körében a Missziós Ifjúsági Front, amelynek héthónapi működése 9 pogány gyermek megkeresztelési költségének előteremtését, missziós bélyegekben 167'68 P összehozását s a jócselekedetek impozáns tömegének végzését és a missziók céljaira lelki kincsként való felajánlását eredményezte: 8575 szentmise-hallgatást, 5664 szentáldozást, 6428 szentséglátogatást, 10478 rózsafűzér-tizedet, 22443 röpimát, 21695 egyéb imát, 13169 munka- ill tanulási órát és 8931 önmegtagadást. Mindezeken felül az egész ifjúság körében 22000 db. használt levélbélyeg és egyéb, a missziók javára értékesíthető dolog gyűlt egybe, apró adományokból pedig 86'52 P, amelyből 50 P-vel Maron József S. J. öregdiákunkat, kínai misszionáriust segítettük. A nemzeti öntudat A ,

mW katolikus nevelés ma is feloldhatatlanápolása és fejlesztése. a m

agy

a' fold

o" a katolikus hit es a torteneti magyarsag gondolatat. Éppen ezert csak egyfajta nevelést ismer, amelynek célja a hitből való élet és a cselekvő nemzeti érzület. Ezért Intézetünk felfogása szerint a magyarság nem tetszetős jelszó, nem időszerű érzés, vagy múló hangulat, hanem hivatás és életsors. Ez a magyar életsors ritkán volt olyan nehéz és felelősséggel teljes, mint éppen napjainkban. Ha valaha, úgy most kellett megértetnünk tanítványainkkal, hogy a nemzetért való felelősség nem elvont eszme, hanem súlyos teher, amelyet minden magyarnak egyénileg kell viselnie és alóla semmi körülmények között nem vonhatja ki magát senki. Nincs kollektív, csak egyéni felelősség. Éppen ezért nevelésünk törekedett megerűsíteni és terjeszteni azt a meggyőződést, hogy a magyar életben elsőbbséget mások előtt csak a nemzet érdekében végzett több munka és meghozott nagyobb áldozat adhat. | Szociális nevelésünk abból az alapgondolatból indul ki hogy nem elégedhetunk meg a mult nagy ertekemek oktatasaval. A jövő alkotásait azok fogják létrehozni, akik ma még az iskola padjaiban ülnek. A szenvedő emberiség sebeit is nekik kell meggyógyítaniok. Nem mindentudókat akarunk kiereszteni az életbe, hanem minden tudás befogadására, minden kötelesség elvégzésére alkalmas nemzedékek sorát akarjuk nevelni. Az ifjúságot bizta reánk a Gondviselés, s mi ezt az ifjúságot nem a múltnak, hanem a jövőnek neveljük. Azt modják, a jövő, de már a jelen koreszméje is~~a szociális ember. A mi ideálunk ugyan nem csak ennyi. De készséggel vállalja az iskola a szociális ember nevelését is, mert hiszen nem új találmánnyal áll szemben. Keresztény multunkban maga Krisztus a forrása. A jövő szociális társadalmának törvénykönyvéül is csak az Evangéliumot tudjuk megjelölni: Szeresd felebarátodat mint tenmagadat és Add meg Istennek, ami Istené, a császárnak pedig, ami a császáré. Szociális nevelésünk főelve sem lehet más, mint az Evangéliumot kell teljességgel magunkévá tennünk s rá kell építenünk az egész életet: a vallásost, a társadalmit és a közéletet egyaránt. — Igyekeztünk tanítványaink lelkébe átültetni azokat a szociális elveket, amelyeket az Egyház az emberi társadalomról, annak alapelveiről és berendezkedéséről, az egyén és a közösség viszonyáról hirdet. Nem felejtettük, hogy tanulóinkból olyan embereket kell nevelnünk, akik a magyar testvérek, mint egyének iránt, és az egész magyar társadalom iránt szociális lelkülettel és áldozatkészséggel viseltetnek. Törekedtünk megismertetni velük a társadalomban rejlő erőket és értékeket, hogy - 30 —