Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1940

kell végezni, csak lassanként szabad fokozni. Erős gázfejlődés esetén rövid időre a hevítést abbahagyjuk. A gázlángot a retorta alatt mozgatni kell. A széndioxiddal vagy klórral esetleg szennyezett gázt úgy tisztítjuk meg, hogy a retorta nyílása és a gázvezetőcső közé 10%-os káliluggal töltött mosópalackot kapcsolunk. Ez a szennyező gázokat megköti.). * 16. Az oxigén nehezebb-e mint a levegő? (Az oxigénfejlesztő lombik gázvezető csövét egy üveghenger fenekéig visszük s a hengerbe oxigént vezetünk. Parázsló fapálcával meggyőződhetünk arról, hogy az oxigén alulról felfelé fokozatosan kiszorítja a levegőt. Más kísérlet! Oxigénnel telt üveghengert üveglappal lefedünk s felfordítva egy másik üveghenger fölé állítjuk, majd az üveglapot elhúzzuk. Néhány perc múlva azt tapasztaljuk, hogy a parázsló fapálcika a felső hengerbe tartva nem lobban lángra, az alsó hengerben azonban azonnal lángra kap.). * 17. Égessünk órarúgót oxigénben! (Vékony órarúgót egyenesítsünk ki, erősítsük vasdrótra, másik végére akasszunk kis taplódarabot. Oyujtsuk meg a taplót és a dróton levő órarúgóval együtt engedjük gyorsan oxigénnel telt üveghengerbe. A tapló lángra lobban, meggyújtja a rugót, mely élénk szikrázás közben ég el.). * 18. Változtassuk meg a Bunsen-láng hőmérsékletét! (Ha a Bunsen-égő csövének alsó részén levő nyílásokat a csövön levő fémkorong segítségével elzárjuk, oldalról nem jut a gázhoz levegő, tehát világító lánggal ég. Ha a nyílásokat kinyitjuk, a beáramló levegő fokozza a láng hőmérsékletét s gyengén világítóvá teszi.). * 19. Bunsen-láng fölé helyezzünk fémszitát és kíséreljük meg a láng elfojtását ! (Ha a Bunsen-láng fölé fémszitát teszünk, a fém olyan nagy mennyiségű hőt von el, hogy a láng nem csap a szita fölé, sőt ílymódon a lángot egészen el is fojthatjuk. Viszont, ha a szita fölött gyujtjuk meg a gázt, az alatta levő gáz a nagy hőelvezetés folytán nem lobban lángra). * 20. Kisebb mennyiségű hidrogén fejlesztése. (Próbacsőbe egy-két cm' vizet öntünk s ugyanannyi sósavat adunk hozzá. Ha a próbacsőbe cinkdarabkákat dobunk, hidrogén fejlődik. Más kísérlet! Próbacsövet félig töltünk vízzel s egy lencsenagyságű nátriumhidroxid darabkát kevergetés közben feloldunk benne. Ha az oldatba cinkdarabkákat vagy aluminiumport szórunk, élénk pezsgés közben hidrogén fejlődik. Más fémek is fejlesztenek hidrogént. Lásd a 82. 84. és 86. számú kísérleteket.). 21. Nagyobb mennyiségű hidrogén fejlesztése. (Kettős nyakú Woulf-féle palackban 2 cm magasságig granulált cinket vagy cinkpléhdarabokat szórunk. Utóbbi esetben aprószemű kavicsot is adunk hozzá és jól összerázzuk, hogy a cinkpléhdarabok össze ne tapadjanak. A palack egyik nyakában gumidugón keresztül tölcsércsövet vezetünk csaknem a palack aljáig, másik nyakán levő dugóba meghajlított üvegcsövet erősítünk úgy, hogy a cső a dugó aljáig érjen. Megvizsgáljuk, hogy a dugók tökéletesen zárnak-e, majd a tölcsércsövön hígított kénsavat csepegtetünk a cinkdarabkákra. A gázfejlődés azonnal megindul, apró buborékok szállnak fel. A gázfejlődés állandóságát a kénsav egyenletes, állandó csepegtetésével biztosíthatjuk. A gázfejlődés megindulásakor keletkező hidrogén még nem tiszta, mert a palackban levő levegővel keveredik s ez a keverék meggyújtva robban. Kísérleti célokra a hidrogén csak akkor használható, ha levegőtől teljesen mentes. A gáz. tisztaságát úgy vizsgáljuk — 12 -=