Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1940

* 8. Fél pohárnyi forrásvizet tegyünk lággyá! (A kemény vizet úgy tesszük lággyá, hogy felfőzzük. Ilyenkor a benne oldott anyagok jórésze kiválik.). * 9. Tiszta vízben keverjünk el egy kevés kaolint vagy agyagot s a folyadékot szűrjük meg! (A szűrőpapír olyan enyvezetlen finom papír, mely hézagain a folyadékokat átereszti, a benne lebegő anyagokat azonban felfogja. A kerekre vágott szűrőpapírt két egymásra merőleges átmérő irányában összehajtjuk, a három egymás alatt levő papírlemezt a negyediktől különválasztjuk s kúpot formálunk belőle és 60°-ú szögnyílással készített üvegtölcsérbe helyezzük. A szűrőpapírt úgy is használhatjuk, hogy a kerek papírlemezt először két, egymással derékszöget alkotó átmérő irányában, majd sugárirányban többszörösen összehajtogatjuk. Szűréssel nemcsak folyadékokat tisztíthatunk meg, hanem gázokat is. E célból a vízgőzzel, füsttel vagy porral keveredő gázokat vattán vagy egyéb hasonló anyagon vezetjük keresztül.). * 10. 2—3 gr rézgálicot oldjunk fel 300 cm

3 vízben s desztilláljuk le! (A desztillálást bármilyen desztilláló készülékkel elvégezhetjük.). * 11. Állapítsuk meg a rézgálic víztartalmát! (50 gr rézgálicot retortába teszünk s ennek száját egy gyüjtőiombikba vezetjük. A retortát mindaddig melegítjük Bunsen-lánggal, míg vízgőzfejlődést tapasztalunk. A lecsapódó vízgőz súlya egyenlő a rézgálic súlycsökkenésével.). * 12. Határozzuk meg a higany, alkohol és benzin fajsúlyát! (10—15 cm3-es beköszörült dugójú üvegpalack súlyát üres és száraz állapotban meghatározzuk, majd megállapítjuk, mennyi a súlya, ha desztillált vízzel van megtöltve, és mennyi akkor, ha a kérdéses folyadékkal van tele. Ezekből az adatokból a fajsúly kiszámítható.). * 13. Határozzuk meg a cink és a vörösréz fajsúlyát! (Az előbbi mérésnél használt üvegcsőbe a vizsgálandó test ismert súlyú darabját tesszük, s a palackot vízzel megtöltve, súlyát megállapítjuk. ílymódon meghatározhatjuk a / kiszorított víz súlyát, mellyel elosztva a kérdéses anyag darabjának súlyát, kapjuk annak fajsúlyát.). * 14. Oxigén előállítása káliumhipermanganátból. (1 gr-nyi káliumhipermanganátot próbacsőben hevítünk. Hogyan győződünk meg arról, hogy oxigén fejlődik ?). 15. Oxigén előállítása káliumklorátból. (25 gr káliumklorátot és 15 gr barnakőport külön-külön porcelláncsészében finom porrá dörzsölünk, majd a két port összekeverjük és retortába öntjük. A retorta nyílását gumicső segítségével meggörbített végű üvegcsővel kötjük össze, s ezt víz alá vezetjük olyan üvegkádba, melynek aljára néhány cm magasságig vizet öntöttünk. Most a retortát gyenge lánggal hevítjük, mire a benne levő levegő nagy buborékok alakjában távozik az üvegcső végén. Egy percnyi melegítés után a retortában levő levegő teljesen eltávozik s oxigénbuborékok szállnak fel. Hogy tiszta oxigéngáz távozik-e el, arról úgy győződünk meg, hogy a vízből kissé kiemelt gázvezetőcső végéhez parázsló fapálcikát tartunk. Ha lángra lobban, az oxigént a víz alatt szájával lefelé fordított vízzel telt üveghengerben fogjuk fel. A hengereket nem töltjük meg teljesen gázzal, hanem egy-két cm^-nyi vizet hagyunk bennük, majd víz alatt üveglappal lefedjük, kiemeljük és félre tesszük őket. Ügyelni kell arra, hogy a gázfejlesztésre használt keverékben fadarabkák, kén, szén, papiros ne legyenek, mert veszedelmes robbanás következhetik be. A hevítést óvatosan _ 11 _