Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1939
A nemzetnevelés ideálja ma is: a gyermekből egész embert, férfit kell alakítani, aki világos, értelmes fejével és hősies lelkével bátran szembenéz minden akadállyal, aki az erkölcsi erő önérzetében, a munka és a tiszta erkölcs szeretetében, a kifényesült jövő feltétlen hitében, nemzettestvéri odaadó segítésében kész minden kiállásra és küzdelemre. Ezt az eszményi nemzedéket a mai nehéz lélekzetű és annyi válsággal, ellentétes áramlatokkal megrakott időben fokozott mértékben kell megteremteni. Ma jobban esik a hangsúly a nevelésre, a jellemképzésre. A világháborút követő változások, új célkitűzések és követelmények, a neveléstudomány fejlettsége és a belőle áradó új meglátások egész tömegét veti felszínre a problémáknak. Ezek megoldása, illetve az összegyűjtött tapasztalatok megbeszélése, a beszámolók taglalása és a »korszerű munkaterv« kidolgozása szempontjából megrendezte Szent István emlékévében a Fehérvári Iskolahetet, amely az igazgatók, a tanulmányi felügyelők és a körzeti iskolafelügyelők aktuális tételeket bemutató értekezleteit ölelte magába. A tankerület összes erőinek »megértő együttműködésiét jelentette az ugyanezen évben kibontott Tanügyi Kiállítás. Hatalmas, színes, nagyértékű, sok megfigyelésre és tanulságra alkalmas anyag- és munkatömb volt ez, amely bemutatta a nemzetnevelés minden ágazatát, módszerét, követésre méltó eredményeit. Nyomában a tanügyi munkásrétegek társadalmi értékelése és megbecsülése járt. Hasonló nagyszabású és nagysikerű alkotással e nemben még nem találkoztunk. A nemzetnevelésnek, hogy termékenyítő harmattal hulljon az ifjúság lelkére, a nemzetismeret tisztavízű forrásából kell felszállnia. A nemzetismeret legyen átfogó, terjedjen ki a nemzet egész életére, berendezettségére, múltjára, jelenére, külföldi kapcsolataira, s mindenképen legyen emelkedett és tárgyilagos, amelyből kiformálódik az egészséges, helyes keresztény magyar életszemlélet és világnézet. Erről is történt gondoskodás. A tankerület főnöke megnyerte a magyarság szellemi előkelőségeit és az Iskolahét szerves kapcsolatául összehozta az 1939-ik esztendő nyarán a nemzetnevelő-tanfolyamot. Ez a díszes előadás-sorozat a »Mai Magyarságunk Életrajzá«va\ gazdagította és erősítette a tankerület szellemi arzenálját, hogy ezáltal is »tökéletesedjék az iskola munkája és lelkileg gyarapodjék« a számottevő tanuló-sereg. Négy esztendő alatt virágba borult a tankerület hatalmas fája — gyönyörűségére a közeli társadalomnak, nemes, zamatos igéret az eljövendő évekre, felbecsülhetetlen biztosíték a magyarság egyetemének. A négy dolgos esztendő a fehérvári tankerület és a magyar közoktatásügy történelmének rendkívül értékes fejezete lett. Dr. Balassa Brúnó főigazgató nagy megnyugvással tekinthet fehérvári kultúrszolgálatára. Mint miniszteri osztályfőnök, új munkakörében teljessé szélesült átfogással érvényesítheti lángbuzgalmát, rátermettségét és tudásának halmazát. A Mindenható áldása kísérje, hogy a további magvetés is neveljen a magyar életet acélozó aranykalászokat. — 5 • —