Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1938

M. A. 108. sz.), Hándel Szvit (Gradus ad Symphoniam, II. 1.), Gárdonyi: Esik eső (Magyar Kórus). Régi magyar zeneszerzőink műveiből Esterházy Pál herceg »Harmonia caelestis«-ének néhány darabját választottuk ki megtanulásra. Az olasz koncertáló stílushoz előtanulmányként Torelli: Concertoját (Nagels M. A. 70.) tanulta meg a vonós-zenekar. Zenekarunk szerepelt az iskolai ünnepélyeken: Szent Imre napján, a dec. 8-i kongregációs ünnepségen, márc. 15-én és az iskolai hangversenyen, márc. 25-én. Hangvtrsenyünk műsora a következő volt: 1. Hassler: Ünnepre jöttünk. Hándel G. F. (1685—1759): Szvit, a) Chaconre; b) Sarabande; c) Ritornello; d) Bourrée; e) Hornpipe. 2. Rameau J. Ph. (1683—1764): Gavotte és variációk. Zongorán előadta Halasi Béla, VI. o. t. 3. Pergolesi G. B. (1710- 1736): G-dur triószonáta. Előadták: Kőnig Károly (I. h.), Philipp István (II. h.) Tarján Tamás (gordonka) és Farkas László (zongora). 4. Bach J. S. (1685- 1750): Már nyugosznak a völgyek (énekkar). 5. Esterházy P. (1635—1713): Két darab a »Harmonia Caelestis«-ből (1711). a) Ave rosa; b) Jesu, te sequar (zenekar). 6. Scarlatti D. (1685—1757): Pastorale. Zongorán előadta: Farkas István, V. o. t. 7. Cervetto: G. (1682—1783): C-dúr szonáta. Előadták: Tarján Tamás, VII. o. t. (gordonka) és Farkas László VIII. o. t. (zongora). 8. Haydn J. (1732 - 1809): G-dúr zongoraverseny. Játszotta Farkas László, VIII. o. t. zenekari kúérettel. Az idén kezdtük meg a külföldön már jól be\ált segédeszköznek, az iskolai furulyának (Blockflöte) tanítását. Ez a kis, olcsó, de amellett komoly zenei teljesítményekre is alkalmas, lágy, fínomhangú fuvola lényegében nem más, mint az orgona u. n. ajaksípjai. A tanulók közösen, az iskola útján hozatták meg, hogy mindegyikük kipróbált, megbízható zeneszerszámhoz jusson. Az ügyesebbek már néhány napi gyakorlás után megtanultak az énekhang terjedelmében játszani. Az énekórákon a dalismétlésnél vettük hasznát fuvolásainknak, akik azonkívül még hetenként két gyakorlóórára jöttek össze. Tanulóifjúságunk nemcsak az iskolában részesül zenei nevelésben; a hangszeres zenét tanulóknak nagyobb része az iskolán kívül tanul zenét. Ma, mikor annyira sürgetik a szülői háznak és iskolai nevelésnek szoros együttműködését, természetesnek vehetjük, ha az iskolai zenei nevelés az otthoni magánzenetanulást is figyelemmel kíséri, egyrészt azért, hogy buzdító, bátorító szóval felkeltse az érdeklődést a zenetanulás iránt a tanulókban, másrészt pedig, hogy világosan lássa, milyen hatás alatt állnak azok a fiúk, akik már elkezdték valamilyen hangszernek tanulását, művelését. Idén már az év elején, az általános hangpróbánál feljegyeztük, kik tanulnak vagy tanultak hegedülni vagy zongorázni és a vonós-zenekar tagjainak kiválasztása is ezen adatok segítségével történt. Majd később, az év vége felé, minden tanulónknak, aki valamilyen hangszert tanult, kérdőívet adtunk és ennek segítségével feleltek azután a magánzeneoktatás teljes helyzetét feltáró legfontosabb kérdésekre. Iskolánk 458 tanulója közül 104 tanuló tanult zongorázni (22'5 %), 47 pedig hegedülni. (10'2 %) Ezek közül is 42 hagyta abba a zongorát és 14 a hegedűt, tehát jelenleg csak 62-en folytatják a zongora- és 33-an a hegedűtanulást. Elenyészően csekély azoknak a száma, akik csellózni tanultak: mindössze 3 (0'6 %)• Mindent egybevetve 154 fiú tanult növendékeink közül hangszeres zenét az iskolán kívül (333 %)> de ezek közül jelenleg csak 98 folytatja a zenetanulást (21*2 %)• Az a kép, melyet az adatok feldolgozása után a magánzeneoktatás - 38 —