Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1938

jobb szándékom s hónapok óta dédelgetett tervem ellenére, sajnos, nem vehetek részt a fehérvári öregdiákok vasárnapi találkozóján. Hivatali elfoglaltságom ideköt... Ám, ha testi valóságban nem is, lélekben mégis ott leszek egykori jó tanáraim és kedves diáktársaim között, leróni azok iránt mélységes hálámat, feleleveníteni ezekkel hat feledhetetlen esztendőnek emlékeit és benyomásait. Kérem átadni mindazoknak, akik huszonöt esztendővel az érettségi után emlékeznek még az egykoron az ősi iskola falai között csetlett-botlott »Kis Sücire,« szívbéli, meleg üdvözletemet.« A legfiatalabb pedig így elmélkedik: »Most, az Alma Mater nagy ünnepén megragadom az alkalmat, és ha nem is szóval, mert ebben akadályozva vagyok, de írásban megújítom hűségemet az ősi gimnázium és annak kiváló s igen tisztelt Tanári Kara iránt, és kérem a Mindenhatót, engedje meg, hogy az új gimnáziumot is hassa át a régi ciszterci szellem, és úgy áldja meg kegyelmével ezen új falakat, hogy közülük kiváló férfiak lépjenek ki Egyházunk nagyobb dicsőségére és az igazságtalan leigázásából napjainkban feltámadni készülő sokat szenvedett Haza boldogítására.« Mint a diákok szokták, számolgatjuk a napokat — lázasan; magunkba mélyedünk s figyelünk kifelé. Végre elérkezik szeptember 17-e, ünnepségünk bevezetője. Az előtte való napon még metsző hideg és zuhogó eső remegteti lelkünket, de reggelre kisimul az ég s reményünk neki fényesedik. Délutánra megélénkül az iskola környéke, este hat órakor pedig bevonulnak a díszterembe a Ciszterci Diákszövetség Székesfehérvári Osztályának rendes közgyűlésére A Ciszterci Diákszövetség Székesfehérvári Osztályának közgyűlése. A közgyűlésen Scheirich Antal nagyprépost, apostoli főjegyző elnököl. Megnyitójában a testvéri szeretet melegével köszönti pályatársait s a kegyelet megszentelt érzésének ad kifejezést, mint amelyek eltöltik lelkét, valahányszor átlépi az ősi iskola küszöbét. Majd felemelt hangon állapítja meg a szigorú valóságot, hogy a ciszterci öregdiákok voltak az elsők, akik Szövetségbe tömörültek, diákközösségre léptek, amely szorosan egybekapcsolja az öregeket, a fiatalabbakat s a jelen ifjúságot. A csodálat és hála gyermeki készségével üdvözli a ciszterci mestereket, akik mindenkor egyházi és hazafias szellemben vezették a rájuk bízottakat, s azok emlékezetére, akik már a jobb hazába költöztek közülök, egy perces imádságot kér a jelenlevőktől. Dr Lakatos Dénes titkári jelentésének bevezetésében a Ciszterci Diákszövetség szentistváni jellegét hangsúlyozza: »Alakulásunkat — úgymond — a nagy király bölcsesége sugallta, amikor alapító vezéreink: Dr. Zichy János gr., b. e. Klebelsberg Kunó gr. és Gaál Oaszton — 1922. június 29-én — erőtkibontó táborba toborozták a Ciszterci Rend öregdiákjait, hogy belelüktessék a közélet fáradt, lassú vérkeringésébe fiatal életük eszméinek frisseségét s fenntartsák azokat a kipróbált, áldott hagyományokat, melyeket a Ciszterci Rend termelt és alakított ki keresztény magyar kultúránk alapjai számára. Működésünket is a dicsőséges király lelkisége feszíti: erős akarat a nehézségek leküzdésében, rajongás a testvériség kultuszában és feltétlen hit sikereinkben. Szent István hűséggel és ragaszkodással szolgálta eszményeit, mi is hűek vagyunk Nevelő Otthonunkhoz; Ő szerette kegyesen, szíve melegével magyar véreit, mi is odaadással gondozzuk a ciszterci diákságot; 0 tisztelte és követte őseit, a nemzetnek régi jó szokásait, mi is - 19 —