Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1938

becsüljük, féltjük hagyományainkat; Ő magához emelt minden segítségre szorulót, mi is támogatjuk a hozzánk fordulókat. A fides, caritas, honoratio és adjutorium a mi jeligénk is. Életünkbe ojtottuk Szent István magasztos intelmeit, hogy munkánk valósággal szentistváni legyen. így volt ez a kezdet kezdetén, így az évek sokasodásakor, így az Actio Stephanica 18-ik esztendejében is.« A közgyűlés végén Dr. Halász Lajos ny. koronaügyész, aki ez alkalommal rendezte osztálytársainak hatvan éves érettségi találkozóját, a ciszterci diákleiket jellemző nagy szeretetnek és hálának szépséges virágait rakja az öregdiákok nevében — a magyar Ciszterci Rend, az ősi iskola, az elhalt tanárok, a nemrég kitüntetett zirci Apátúr és elődei, a jelenlegi tanári kar, a főigazgató és az igazgató elé. Zenés-lámpionos tisztelgés. Alighogy befejezik az évi számadást, az öregdiákok már is gyülekeznek a Rendház előtt, ahova Námesy Medárd fehérzubbonyos, hűséges zenészei hamarosan megérkeznek. Szép muzsikaszóval tisztelegnek a Szövetség fővédőjének s az iskola kegyurának, Dr. Werner Adolf zirci apátúrnak. Azután megindulnak (mögöttük a gimnázisták hosszú sora) s festői és színes lámpionokkal tarkított menetben bejárják az ódon város legszebb utcáit, ahol a régi magyar élet hömpölygött, s amelyekre a fejlett esztétikai érzék és városszeretet rálehelte lelketemelő gyönyörűségeit. Megmozdul az őskoronázó város és hullámzik a nagy tömeg a vonulók nyomában; sokan az utak szélén integetnek a kedves körmenetnek. Zenészeink és diákjaink a szeretet ünnepi hangjával kívánták köszönteni a ciszterci öregdiákokat és a hozzájuk tartozókat. Útközben egy helyen állnak meg, a Városi Strandfürdő lépcsőzetes magaslatánál, hogy kis kitéréssel üdvözöljék Námesy Medárdnak negyven éves találkozóra sereglett osztálytársait és az ott levő »húsz és tízéveseket.« Jó estére elül a zsongás, a város elpihen. Az öregdiákok is lassan alvóra térnek, hogy álmodjanak még egyet az ifjúkor változatos szépségéről és színes boldogságáról, amit a felébredési napon valóban át fognak élni önmagukban és diákutódaikban. 1938. szeptember 18. — Gyülekezés. A nagy nap szokatlan fénnyel mosolyog reánk. Aranyos őszi napsugár omlik szerteszét; erősíti, díszíti a lélek hangulatát. Hangos rajongás, tiszta örömök torlódnak a régi Iskola utca irányába. Gyülekeznek a helybeliek, majd a fogadó bizottság (Kari Ernő gyáros, Dr. Lauschmann László orvos, Dr. Németh László orvos, Dr. Révész Amadé ciszt r. tanár, Szentgyörgyi Ferenc leánygimn. tanár) által irányított vidékiek is. Csoportokba verődnek azok, akik korban közelebb vannak és villognak a szemek az emlékek sziporkájától. De íme! A gimnázium ifjúsága sorakozik, teret hagyván az iskola kapuja előtt. Minden szem oda irányul. Ott áll 3 nyolcadikas (Margitai Béla, Bozán Zoltán, Koronczay József) a Szent István emlékévre készített új iskolai - 20 —