Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1938

Pompásan értette a módját: kevés pénzzel, kitűnő rábeszélő képességgel nagy értékeket szerezni ügyének. Tudott beszélni az egyszerű emberek nyelvén, de sikerült meggyőznie és rávennie sokszor a legelőkelőbb mágnásokat is, hogy műkincseikből a múzeumnak juttassanak, vagy legalább is letétbe helyezzenek olyan tárgyakat, melyek a kastélyterembe zárva holt dolgok, az ő kiállításában pedig hangosan beszélő tanúi a múltnak. Uti élményeiről tartott bizalmas közléseiből kitűnt, hogy nem átallotta néha furfanggal, fortélyos fogásokkal férkőzni a régiségtulajdonosok lelkéhez, de legtöbbször sikerült megszereznie mindazt, amire szakértő szemét egyszer rávetette. Mikor pedig a »pénzes« emberekhez ment, olyan kifogyhatatlan volt a kulturális áldozatkészség magasztalásában, hogy a fukar hírben álló gazdagoknak erszénye is kinyílt a múzeum javára. A minisztériumban, a megye- és városházán fáradhatatlanul argumentált, hogy anyagi támogatást eszközöljön ki az ő szívügye számára. Hogy ez a sok kilincselés, rengeteg munka csakugyan eredményes volt, annak ékesen szóló hirdetője a mi múzeumunk, mely már európai viszonylatban is hírneves, mely Marosi Arnold nevét ércnél ^ maradandóbb emlékként őrzi Alba Regia krónikájában. Állandóan szívén viselte, sokoldalú tevékenysége egyik legfontosabb irányának tekintette a művelt közönség szellemi vezetését a szabadtanítás révén. A fehérváriak számára szinte lelki szükségletté váltak azok a tanulságos, sokszor szórakoztató, gyakran művészi nívón álló esték, órák, melyeknek színhelye intézetünk díszterme volt; ezeknek tervszerű felépítése, megszervezése évtizedeken át Marosi Arnold műve volt. Ő maga is gyakran szerepelt az előadó asztalnál s mindig nagy érdeklődéssel és méltánylással hallgatták tartalmas, ismeretterjesztő fejtegetéseit. Elnémúlt ajka. Porlad immár a teste a Szent Háromság-temető kriptájában. De senki sem tagadja, alkotásai ékesen szólva hirdetik, utolsó tanítványainak, az idei maturusoknak kegyelet-koszorúja tanúsítja, hogy talpig ember, igazi magyar szerzetes tanár volt Marosi Arnold, kinek emlékét híven őrzik : Alba Regia és Múzeuma, az ősi intézet, rendtársai és tanítványai. 14 —