Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1938

XII. Pius. 1939 március 2.-a óta az Anyaszentegyház sziklaalapját, a mennyország kulcsainak kezelőjét, a krisztusi nyáj legfőbb pásztorát, a krisztusi tan leghivatottabb és csalatkozhatatlan hirdetőjét XII. Piusnak hívják. A vatikáni diplomácia szolgálatában eltöltött majdnem negyven évéből, egyre tágabb és fontosabb munkakörbe való emeltetéséből, de a tavalyi eucharisztikus kongresszus alkalmával nálunk elmondott beszédeiből is nagy intelligenciájú és tág szellemi horizontú embernek, a legutóbbi években kapott fontos megbízatásaiból s feltűnő gyorsasággal pápává történt megválasztásából pedig vezetésre hivatott egyénnek kell őt tartanunk. Életének eddig megjelent leírásai kiemelik egészséges életmódját, jámborságát, munkakedvét, emberszeretetét, a lelkek üdvéért való buzgólkodását. De mi a tisztán emberi és mulandó értékek helyett inkább azt igyekszünk benne meglátni, ami nem emberi, nem mulandó : az eszmét, amelyet mint a tiara hordozója képvisel. Ő az élő Péter apostol, az Anyaszentegyház látható feje, aki magát az isteni Mestert és a legfőbb erkölcsi tekintélyt, Krisztust jeleníti meg a világnak s elmondhatja : Aki velem van, Krisztussal van. Egyházkormányzati programmját részleteiben még nem ismerjük. Jelmondata, az »opus iustitiae pax« — az »igazságosság uralmán alapuló béke« sokat sejtet. Programmja azonban végeredményben nem lehet más, mint Krisztus művének folytatása, mint a jó pásztor igyekezete, aki nyáját őrzi, védelmezi, jó legelőre vezeti, utánuk jár az eltévelyedett báránykáknak, hogy visszavigye őket az igazság és boldogság krisztusi aklába. A társadalom, a népek és államok kínos vajúdásában és vulkanikus forrongásában, abban a nagy szellemi harcban, amelyben világnézetek ütköznek egymással, amelyben ég és föld, örökkévalóság és mulandóság, lélek és vér, tiszta erkölcs és bűnös szenvedélyek, igazság és hazugság, igazságosság és nyers erőszak, szeretet és gyűlölet, elvek és ösztönös erők állnak egymással szemben, ő a mi Krisztustól rendelt irányítónk és atyánk, akinek útmutatását mindig hálás szívvel és készséges lélekkel akarjuk fogadni. Talán nagy szenvedések, súlyos aggodalmak, lelki fájdalmak várnak reá. Hiszen ő Krisztus helyettese, s Krisztus útja a keresztút. De mi enyhíteni kívánjuk gondjait és szenvedéseit hűséges ragaszkodásunkkal. Az élő Péter apostol szívéből a jóságos, éltető, fölemelő krisztusi szeretet sugarai áradnak szét az egész földkeregségre. Különösen mi magyarok éreztük a pápák megértő, vigasztaló, segítő, tetterős szeretetét mindjárt a magyar királyság megalapításától kezdve végig nemzeti történelmünk derűs és borús napjain. Ez a szeretet áradt felénk egy évvel ezelőtt Szentséges Atyánk szívéből is, amikor még mint Pacelli Jenő bíboros s XI. Pius pápa személyi képviselője időzött közöttünk. Miután Szent Péter örökségébe került, s mi Krisztusban fiaivá lettünk, ez a szeretet csak megsokszorozódott és megszentelődött az ő szívében. Viszonzásul katolikus hitünkből fakadó megbecsüléssel és gyermeki szeretettel fogjuk őt övezni s kérjük az Eucharisztiában köztünk lakó isteni Jó Pásztort, hogy mennél tovább gyümölcsözzék az Ő dicsőségére és Egyháza javára Szentséges Atyánknak nagy szelleme és szerető szíve. — 15 —