Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1937

gatta meg az egyházi és világi előkelőség hasznosítható tanácsait, innen vitték szét parancsait, ide gyűltek egybe a „törvénylátó napok"-ra a régi nemzetségek ivadékai. S azután ... A Nagyboldogasszony templomának fényes oszlopsátorában sokat imádkozott és elmélkedett; a királyi palota kápolnájában is órákon át ájtatoskodott. Szentéletű feleségével, Gizellával is hányszor tanácskozhatott az istenházak méltó felszereléséről ? Hány szegény és beteg áldhatta könyörületének krisztusi harmatát. S mikor a liliomos herceg a zsenge korba lépett, mily boldog elmerüléssel és megelégedéssel szemlélhette annak csodálatos lelki megnyilatkozásait? . . . * * * Magyar ifjak ! Ciszterci diákok ! Ha el-elzarándokoltok a „basilica grandis" letaroltan is áhítatot keltő s magyar kezet imára kulcsoló romjaihoz, időzzetek ott egy ideig és emiékezzetek a keresztény magyar előidőkre és azok igézetes erőhatásaira . . . Tündöklő csjllag szállt a magyar égboltozatra. Vezér sarjadt, aki szószólónk is lett, Árpád előkelő nemzetségéből. A glóriás magyar, akinek messzevillanó szeme meglátta a célt, amelyhez haladnunk kell, szigorú, de igazságos tekintete belenyílalt mindenek szívébe, akinek érces szava felrázta az imbolygókat, kemény karja meggátolt minden szétesést és acélos kardja félelmetesen hasított a határok peremén . . . Voltak a magyarságnak káprázatosan szép napjai, virágos, legendás korszakai, de voltak súlyos megpróbáltatásai is. Voltak lendületes, magasívelésű fejlődések, de voltak nemzeti rengések, sőt romboló válságok is. De a magyarság állt rendületlenül. A jó sorsban el nem bizakodott, a veszedelmek közepett el nem csüggedett, kétségbe nem esett. Ott járt előtte szüntelen az ő eszménye, a biztos út, az erő és a lelkület — Szent István az örök magyarság, az igazi magyar élet, a magyar nemzeti történelem teljessége .. . Maradjatok még. A történelmi lélek merengő átvonulásában gondoljatok ezeréves hazánk jelen siralmára is. Árvák vagyunk és kifosztottak. Megtépett országban, megoszlott lelkek és sokféle akarások. Csonkaságunk rettenetes. Messze sötétlenek a Kárpátok büszke ormai, idegenekké kényszerítik Erdélynek bérces tájait; más nyelven hallgatják beszegő folyóink magyar susogását; zöldben morajlik a kékvízű Adria; még nyugati kultúrhatárunk is elhúzódott. A királyi palástot sokfelé szaggatták. Ez a magyarság legnagyobb fájdalma és szenvedése. De ebből a sorsfordulásból is van felemelkedés, van nemzeti feltámadás. Ha erős a hitünk, tiszta a magyarságunk, edzett az akaratunk és emelkedett a lelkünk. Ebben segítsen bennünket a Magyarok Nagyasszonya és Szent István királyunk. - 5 --