Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1937

Áldott légy, Égi Kenyér! Ami jó, nemes és hősies csak valaha volt és van ma is a kereszténység életében, mind a Te ihlető erőd nagyszerű eredménye. Te a magát feláldozni készülő, a végrendelkező, az övéit vég nélkül szerető Krisztus hagyatéka vagy, aki nem tudván árván hagyni övéit, Tebenned odaadta nekik önmagát. Akik Veled táplálkoznak, Krisztuséi lesznek egy soha el nem műló életen át. Te vagy az Isten gyermekei szépséges életének ragyogó és melengető napja. Ezért övez hálás, eucharisztiás lélekkel és állít be tevékenységének középpontjába a katolikus pedagógia. Áldott légy, köztünk élő Krisztus! Itt vagy oltárainkon, hogy botlásainkért nap-nap után engesztelést nyújts a megbántott Istennek. Itt vagy köztünk, hogy közelről lásd küszködéseinket, közelről halld panaszainkat és segélykiáltásainkat, hogy mi is közel érezzük magunkat Hozzád és Nálad élesszük hitünket, bizalmunkat, szeretetünket. Itt vagy köztünk, hogy a saját testeddel és véreddel táplálj bennünket, hogy folyton új erőt adj, valahányszor ellankadunk azon a hosszű és keserves úton, amely az „Islen hegyére" vezet. Ihless meg bennünket, nevelőket és a ránkbizottakat személyes közelségeddel! Vonzz bennünket jelenlétednek valóságával s lelkesíts nagy erőfeszítésekre! Még a legnagyobb áldozatok is könnyűek és édesek lesznek, ha közben Téged szemlélünk, ha tetteinket a tieidhez mérjük. Valami természetfeletti varázst nyer életünk, ha a Te szemed előtt fáradunk vagy pihenünk, szomorkodunk vagy örülünk. Készséges lélekkel adjuk hozzá a magunk ajándékát, igaz jóakaratát ahhoz, amit Tőled az Eucharisztiában kapunk, hogy így mindinkább Szerinted formálódjunk. Légy szerető pajtása a kicsinyeknek, megértő barátja a serdülőknek, megigéző férfieszménye a nagyoknak ! Te rajtuk tartod őrködő és oltalmazó tekintetedet, jól ismered őket s minden sajátos lelki szükségüket, együttérzel velük, aggódol értük, szereted őket. Éreztesd meg ezt velük, valahányszor tabernákulumod elé térderve Hozzád beszélnek, valahányszor oltáráldozatodon részt vesznek, valahányszor a szentáldozásban magukhoz vesznek Téged! Fakassz bennük finom érzést a Te valóságos jelenléted iránt az Eucharisztiában! Kelts bennük rendíthetetlen bizalmat a Te irgalmas jóságodban és hatalmadban: hogy Te fel tudod őket emelni s embert tudsz belőlük gyűrni a Te képedre! Fakassz a lelkükben igazi éhséget a Te szent tested után, amely a szentáldozást a szentségvétel tényéből a Veled való, örömetszerző találkozássá, baráti ölelkezéssé magasztosítja! Légy az életük centruma, akiből megvilágosodik vallási életük s akiből megelevenedik a bűnt kerülni s az erényt gyakorolni kész jóakaratuk. Engedd behatolni őket az Eucharisztia fenséges misztikájába, a szentségi liturgia mélységeibe. A Te csodálatos elrejtőzésed és hallgatásod, a Te szentségi megjelenésed egyszerűsége legyen nekik állandó és hathatós prédikáció az alázatosságról, az igénytelenségről, a hallgatni- és tűrnitudás- 6 --