Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1937

VIII. oszt. Bagó Gyula, Dauner György, Deák Pál, Jirka Ferenc, Kozáry Károly, Párkányi Dezső, Takács Ferenc, Vértesy László. Összesen: 111. Orgonált: Farkas László VII. oszt. Vezette: Czigler Ábel. Vívás. Tanár: Denkinger Jenő. — Heti óraszám 2—2. — A résztvevő tanulókat három csoportba osztottuk. Tőrvívók: Falkay Gyula, Paulovits Iván II. o., Deák Tamás, Csitáry Tibor, Lukács Károly III. o. t. Kezdő kardvívók: Gergő Béla, Kosztolányi József, Király Endre, Szőllősi Lajos, Szűcs Alfréd, Zoltay Endre IV. o., Koller György V. o., Bécsi Ferenc, Nóvák Tamás VI. o., Almássy Tibor VII. o. t. Haladó kardvívók: Bóna Endre, Pintér Zoltán V. o., Koronczay Imre, Szűcs Ottó VI. o. Bozán Zoltán, Margitai Béla, Szluha György, Szűcs Miklós VII. o., Damasi László, Szenkirályi László VIII. o. t. X. Az Iskola és az Öregdiákok. Ciszterci Diákszövetség. Szent Bernátról, a „szeretet emberé"-ről egykorú életírója közli: „Szent Bernát sohasem kereste saját érdekét, hanem, ami nemes, ami kedves, ami jónevű, ami erényes, ami fegyelmezett, egyszóval, ami épületes ügy csak felmerült, azt ő, bárhol találta is, felkarolta egész tekintélyével, szívének egész melegével, munkaerejének teljes megfeszítésével. Ami jót talált, azt ő tovább fejlesztette ... A szomorkodó vigasztalást, a szorongatott jótanácsot, a beteg gyógyulást, a szegény istápolást nyert nála. Annyira mindenkinek készséges szolgája volt, mintha csak az egész világ számára született volna." Erre a szentbernáti tiszta és magasztos gondolkozásra, erre a testvéri megosztáson nyugvó szociális tevékenységre nagy szükség volt a XII. század nehéz lélekzetében, de még nagyobb szükség van a mai lelki és anyagi forrongások közepett, a mind jobban veszélyesedő és nyugtalanító válságok torlódásában. Szüksége van a megbolygatott világnak, de legesleginkább lealázott és meggyötört nemzetünknek. Ezt a nagy ciszterci tanítást és karaktervonást a Ciszterci Diákszövetség Székesfehérvári Osztályának tevékenysége állandóan tükrözi; ezeket életműködésük minden porcikájába bele gyökereztették, hogy a lelkek egybeforrását, hogy a magyar bánat és keservek enyhítését, a magyar könnyek felszárítását és egy szebb, boldogabb jövő biztosítását ők is szolgálhassák . . . Öregdiákjaink, főleg az öregebbek, szíves érdeklődéssel ölelték át az iskola életét, pezsdülő készséggel annak érdekeit. Eljártak az ünnepélyekre, támogatták intézményeit. A Te Deum-i záráskor pedig emlékezésre gyűltek. Az iskola égi pártfogójának kilencszázados emlékesztendejében felfedték a multak fátyolát és elő ragyogtatták a szentkirály dicső alakját, aki megszervezte országát a sötét Kárpátoktól le a kéklő Aldunáig, aki elvezette népét Nyugat krisztusi világába és kardot adott kezébe annak védelmére. Helybeli halottaikat a kegyelet testvéri érzésével kísérték el földi pályájuk pihenő helyére, az előző iskolai évben elhunyt kedveseik (Kéri Ferenc