Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1936

kat, elfogadtatunk bizonyos sorrendet és a diáriumba megrajzoltatjuk a képecskéket, megfelelő aláírással és ezzel meg is van a mese szerkezete. Később aztán itt is határozott lesz a kérdésünk: „Hogyan következnek egymásután a legfontosabb események?" A rajzok alapján a fiúk bizonyos bátorságra tesznek szert és az olvasmányban nem látnak többé megemészthetetlen mondathalmazt (alapfeltétel természetesen megint az volna, hogy az olvasmány ne legyen hosszú); megállapítják az egyes részeket

1 (ma az olvasmány hosszúsága miatt e munkát maga a könyvszerkesztő végzi el), a „divide et impera" elvénél fogva a további munka ezzel meg van könnyítve. 4. A szerkezet megállapítása után az egyes pontoknak tüzetesebb megbeszélése következik. Egy-egy pont felolvastatása után megtárgyaljuk az esetleg kevésbbé ismert vagy átvitt értelemben használt szavakat, kifejezéseket; kérdéseket intézünk a jelenet helyére, idejére, személyeire, érzelmeire vonatkozólag. (Mit jelent ez vagy az? Miért cselekedett így? Rokonszenves-e? Mit szóltok hozzá?) Felébresztjük a tanulóban a humor és a komikum iránti érzéket.

2) Arra mindenesetre vigyáznunk kell, hogy a megbeszélés nagyon szétágazó ne legyen; célunk, hogy a főgondolat és a főérzelem szem elől ne kallódjék; mimagunk se beszéljünk fölöslegeset, de azt se engedjük meg, hogy a tanulók kérdezősködései térítsenek le bennünket a magunk elé szabott útról. A nehézség abból származik, hogy (a nagyon hosszú olvasmányok és) a hosszabb pontok veszélyeztetik az alaposságot, pedig a tanulónak az iskolában kell hozzászoknia az alapos olvasáshoz; fontos, hogy a lényeg plasztikusan, drámailag álljon előtte, szinte megfigyelhesse és így a szó, a kifejezés a dologgal együtt könnyen és állandóan eszébe jusson. A magyar olvasási órákon bizonyos értelemben tanulni is tanítjuk a gyermeket, mert itt szokik rá, hogy egyéb leckék is csak akkor tárulnak fel előtte, ha minden részletet pontosan megfigyel. Ugyancsak a részletmegbeszélések folyamán szoktatjuk rá a tanulót arra, hogy benyomásainak, érzelmeinek, akaratának, egyszóval lelke megmozdulásainak kifejezést tudjon adni. Aki lát és hall ugyan, de akinek a látottak és hallottak szemében illetve fülében maradnak, annak a lelke nem gazdagodott színekben és hangokban; a fülben és szemben megrekedt impresszió olyan volna, mintha legszebb fényképfelvételeinket előhívatlanul hagynók; korán kell hozzászoktatni a tanulót, hogy a behatásokat, a gondolatokat a szó csodás erejével elő is tudja hívni. Igen lényeges dolog tehát, hogy a magyar tanár olyan légkört teremtsen óráján, melyben a tanulók minél élénkebben nyilatkoznak meg. Nem szabad belenyugodnunk abba, hogy még hónapok multán is, mindig ugyanazok a fiúk szerepeljenek az olvasmány megbeszélésében; elvégre egy olvasmány sem lehet annyira nehéz, hogy egy átlagtehetségű gyermek hozzá ne tudjon szólni. A folyton hallgató, ki nem elégítő módon felelő fiú vagy nem üti meg a középiskolában megkívánható szellemi mértéket, vagy nem fejt ki kellő szorgalmat; a, sajnos, nagyon is nagylétszámú osztályokban az ilyen tanulónak igazán nincs helye. Ha az olvasmánynak minden pontjával végeztünk, akkor összegezzük a részleteredményeket: hol játszódik le a főcselekmény?, mikor?, ki a fősze') Febr. körül már az I. oszt.-ban is ismerik az emberi test szerkezetét Kapcsolás. 2) A francia Utasítások óhajtják, hogy a tanár nyelvtani szempontból is elemeztesse az olvasmánynak egy részét, hozzáteszik azonban, hogy a kiszemelt mondatok egyszerű felépítésűek legyenek, mert bonyolult mondatokon inkább a stílus elemei figyelhetők meg, semmint a nyelvtan jelenségei. A nyelvtani elemzés inkább gyakorolható a nyelvtan-könyveknek külön e célra átalakított olvasmányain (Szinnyei). 9