Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1936

replő?, milyen érzelem indítja? Minél előbb megkíséreljük a tartalom öszszefoglalásdt, de épen mivel a részletek bírnak legtöbb lélekformáló erővel, sohasem elégedhetünk meg a puszta tartalommal; ez magában olyan értéktelen volna, mint a mennyiségtanban az (esetleg jó) eredmény a részletszámítások nélkül. Ha az olvasmány nagy egyszerűségénél fogva kevés megbeszélni valót nyújtana, igen helyén való azt hasonló tárgyú darabbal összevetni. 5. Bár a tanárban az oktató és nevelő tiszte soh'sem választható szét, mégis, valahányszor alkalom adódik rá, a megtárgyalt olvasmány után a nevelőnek jut az előkelőbb szerep, mikor tanítványainkkal levonatjuk a magától kínálkozó tanulságot, természetesen mindig a tanuló életére alkalmazva; így nemesedik lelke, így találja meg akarata a helyes irányt. 6. Miután így az egész osztály előtt feltárult az olvasmánynak egész gondolat- és érzelemvilága, elkövetkezett munkánknak betetőzése: a szövegnek szép, kifejező felolvasása. Hiba történt valahol, ha a fiúk most is csak úgy olvasnának, mintha nyelvtan- vagy számtanleckét mondanának fel. A ki nem fejező, rossz olvasás olyan, mintha idegennyelvű szöveget rosszul fordítana a tanuló. Általában ne sajnáljuk az olvasástól az időt; mi, magyarok, valahogy természetes dolognak tartjuk, hogy mihelyt komoly dologról beszélünk, vontatottan, ünnepélyes hangon adunk elő. Valószínűnek látszik, hogy ez a jellegzetes előadásmódunk is élénkülni fog, ha az iskolában jobban ápoljuk a szép olvasást és a helyes szavalást. Mondani se kell, hogz költeményt csak akkor tanultatunk meg, mikor annak minden részletével tisztában vannak már tanulók. E téren is törekedjünk az osztályfoglalkoztatásra ! Az angol Sanderson már a világháború előtt úgy rendezte a „szavalást", hogy az osztály egyik része az elbeszélő részt adta elő, másika, harmadika pedig az egyes személyeket alakította, ülve, megfelelő, egyszerű mozdulatokkal, arcjátékkal; kis színdarabok személyeit egyszerre 5—6 gyermek játszotta. Ez az eljárás nagy élénkséget visz bele az osztály életébe és a fiúk szinte sajnálják, mikor „Áz Igazság és Hamisság" után „A szél és a nap" c. költeményt sehogysem sikerül megjeleníteniük. Összefoglalóan az olvasmány tárgyalás egyes mozzanatai tehát a következők : 1. A tanár felébreszti az osztály érdeklődését. 2. A tanár mintaszerűen felolvassa az olvasmányt, lediktálja (vagy, ha majd a könyvek megfelelően készülnek, kijelöli) a néhány kérdést. 3. Az olvasmány vezető gondolatának, érzelmének kihüvelyezése, a szerkezet főpontjainak megállapítása. 4. Az olvasmány pontjainak egymásután történő felolvastatása, megbeszélése. Eredményként az esemény helyének, idejének szereplőinek megtárgyalása. Rövid tartalom. 5. Tanulság. 6. A tanulók mintaszerűen felolvassák az egész olvasmányt, egyfolytában. Még egyszer hangsúlyozzuk, hogy az olvasmány tárgyalásának módszerére nézve eltérések nemcsak lehetségesek, de sokszor épenséggel megokoltak. Tagadhatatlan, hogy az egyedül célra vezető, alapos megbeszélés mellett kevés olvasmánnyal tudunk csak végezni, de ez még mindig jobb, mint mechanikusan végzett, szinte felrúgott olvasmányokon át — mint megannyi felrúgott széken át — rohanni a vaskos olvasókönyvek utolsó oldalai felé. Ha már magunk is nagyon lassúnak tartjuk a haladást, egy-egy könnyebb olvasmányt (pár kérdéssel) feladhatunk házi elolvasásra; a meg— 10