Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1935

c) Igyekeztünk azt is kimutatni, hogy az egyedül helyes beszéltető módszer mellett a fordíttató módszer szellemében szerkesztett olvasókönyvekkel csődöt kell vallanunk és csődöt is vallottunk! Az olvasmányok felépítésében, különösen az alsó és középső fokon teljes céltudatosságnak kell érvényesülnie. Ma e munkát fölöttébb megkönnyítették a nyelvbűvárok, akik gondos kutatás után minden modern nyelvre vonatkozólag megállapították azt a 2—3 ezer szót, mely nélkül a kérdéses nyelvet beszélni nem lehet. A német nyelvre nézve ezt az alapvető munkát épen egy honfitársunk, Bakonyi Hugó végezte el (Die gebráuchlichsten Wörter der deutschen Sprache. München. Verlag E. Reinhardt. Az előszó 1933-ból). Az első olvasókönyveknek e szavakat mind és pedig minél több változatban kell tartalmazniok. Semmi szükség sincsen arra, hogy egy-egy osztály olvasókönyve 90—100 oldalas legyen; 30 oldal is elég lesz, de e 30 oldalból minden szót el lehessen és el kelljen végezni. Nem szabad azt gondolni, hogy ily megszorítás mellett csupa sekélyes olvasmányt lehet csak szerkeszteni; amerikai nyelvpedagógusok bebizonyították, hogy már Shakespeare-t is aránylag korán lehet olvastatni, ha a művészi stilus elemeit, a ritkán használt kifejezéseket egyszerű szavakkal helyettesítik. Elég korán lehet tehát gondoskodni változatos olvasmányokról; ha aztán a tanuló rendelkezik a legszükségesebb szóanyaggal, az olvasókönyv megszerkesztése nagyobb szabadsággal történhetik. Az új tankönyvek írására nézve kívánatos, hogy az író elsősorban a vidéki iskolákra gondoljon, amelyekben alig van németül, franciául tudó tanuló; az író könyvének kinyomatására csak akkor kapjon engedélyt, ha azt már végigtanította; tanmenetét okvetlenül tegye közzé munkájában. Az új tankönyv szerzőjének egy pillanatra se szabad megfeledkeznie arról, hogy a 13 éves gimnázista a német nyelv szempontjából nem 13 éves, mikor a nyelvet tanulni kezdi és viszont a 17—18 éves nyolcadikasnak nem lehet olyan nehéz olvasmányokat a kezébe adni. amilyeneket a 17—18 éves német 'vagy francia gimnazista is csak szövegmagyarázatok kíséretében olvas. Az eddigi célkitűzés, mely egyszerre volt praktikus és elméleti, nem volt elég tekintettel arra, hogy az idegen nyelvet tanuló gyermek, ifjú (vagy akár felnőtt is) a nyelvi órákon jóval kisebb korú, mint például a magyar irodalmi órán. Nem lehet kívánni, hogy egy olyan VlII.-as magyar ifjú, aki csak az iskolából tud valamit németül és franciául, nov. 21-én (ez a jelen tanév osztálykönyvének adata) azonos szintájon beszélgessen Petőfi egyéniségéről, a „Fösvény" tolvajjelenete alapján Moliére komikumáról, Goethe Faustjának Isten- és életcélkereséséről. Az ilyen kettős célkitűzés (praktikum és elmélet), mint minden kettősség, elgáncsolja a legfáradságosabb munka eredményét is. Miért ne mondhatnók ki mi is nyíltan, ahogy a német és francia Utasítások nyíltan kimondják, hogy német illetőleg francia nyelvet nem Kant és La Bruyére kedvéért tanítunk, hanem a német illetőleg francia nép jellemének,művelődésének, életének megismerése végett; ennek megfelelően az olvasmányok a tanuló nyelvi érettségéhez szabva praktikusabbak, érdekesebbek, tanulságosabbak legyenek. A francia tanterv például a három legfelsőbb osztály számára így állapítja meg, a német nyelvtanítás programmját: A) 1. Észak- és Dél-Németország tájai, vidékei. 2. Régi és modern városok. 3. A német nép: szokások, család, népesedés. 4. A dolgozó Németország: földmívelés, ipar, kereskedelem. 5. A Tacitus-rajzolta germánok. A „Germania" főbb fejezeteinek olvasása és magyarázása. 11