Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1934

— 19 — A szomszédos Tibur, a mai Tivoli, 232 méter a tenger szine felett, a rekkenő hőség idején jótékony, hűs tartozkodó telep volt vízesései miatt akkor is. Ott volt nyaralójuk a Piso testvéreknek, Maecenasnak, Quintiliusnak, Catullusnak; innen Horatius sem maradhatott el; Suetonius idejében 21 Horatius házát Tibur erdőcskéje közelében mutogatták. Ugy a nagy költő iránt való tiszteletből, mint volt lelkes tanárom iránt való hálából most is gondosan őrzöm azokat az örökzöld leveleket, melyeket dr. Hegedűs István, budapesti egyetemi tanár 1895-ben ajándékozott nekem, miután visszatért itáliai útjáról. Saját kezű irata hirdeti: »Levelek a Horatius sabinumi jószágán keresztül folyó Digentia (most: Licenza) mellől, amely Vicovaronál az Anióba ömlik.« Horatius örömtől repeső kedves szavakkal irja le Sabinumát 16 sorban.

22 Van itt növény, termény, gyümölcs, állat, napfény, hidegforrás, kitűnő ivóvíz, árnyék, kellemes éghajlat és jó levegő. Költőnknek nincs már anyagi gondja, de van kedvére való otthona ; nincs már árván a világon, mert vannak vele együtt érző iró barátai; magányban él, de lelke nincs magányosan. Ily kedvező körülmények közt teljesen érthető, hogy szelleme és képzettsége most termi legszebb gyümölcseit. 30 és 13 közt itt ir oly verseket, amelyeket már ő maga is carmen, költemény névvel illet, később pedig ódáknak hivnak. Ezek a lírai művek a fenkölt érzelem emelkedettebb, ünnepi hangján szólnak; legtöbbször magasztos tárgyúak, vagy a közvetlen előadás természetességéből nyerik a varázst. 3 könyvében 88 ilyen ódát irt. Ezekben a fiatalos hév helyet enged a férfikor nyugodtságának, a hangulat derült, a költői alak mintaszerűen tökéletes, a hatás megnyerő. Ebben az időben történt, hogy Octavianus 29 nyarán keletről haza érkezett Rómába.Maecenas felhasználta az alkalmat, bizalmas költőjét bemutatta a győztes uralkodónak: az irók fejedelme a lírikusok királyát a világbirodalom urának. Ez rendkívül érdekes jelenség. Horatius ifjú korában fegyverrel harcolt a köztársaságért Octavianus ellen. Most a Maecenas kedvéért az egyeduralkodónak tisztelője lesz. Igaz, hogy ez lassan történik meg, mert költőnk sokáig feltűnően tartózkodó Octavianus Augustusszal szemben. Ez hamarább kivánja a nagy költő barátságát, mint Horatius az uralkodóét. Miután Augustus a csevegéseket, satirákat elolvasta, Horatiusnak így panaszkodott: »Tudd meg, hogy haragszom rád, mivel ebben a számos iratodban velem különösen nem társalogsz. Vagy talán attól félsz, hogy az utókor előtt szégyenedre válik, ha az én benső barátomnak tűnnél fel ?«

2

S Horatius idők folytán látva, hogy a köztársasági párt széthull, elenyészik; hogy a sokat szenvedő birodalom békét csak ugy nyerhet, ha egyetlen tekintély parancsol, ha egyetlen erős kéz igazgat, fokozatosan megbékül az egyeduralom gondolatával. Mikor pedig személyes ismeretsége utján maga tapasztalja a nagy uralkodó nemes törekvéseit, az ismerkedés kezd átmenni az elismerés és tisztelet területére. Költeményeiben mindig sűrűbben említi Octavianust, Caesar néven 31-szer, Augustus néven 9-szer. Ezek a helyek így oszlanak el. A satirák I. könyvében 1-szer. II. « 3-szor. Az epodusokban 4-szer. Az ódák I. könyvében 7-szer. II. « 2-szer. III. « 4-szer. IV. . « 5-ször.