Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1934

— 20 — Az epistolák I. könyvében 3-szor. II. « 2-szer. Az Augustus cim őreá vonatkozik az ódákban 5-ször, az epistolákban 4-szer, összesen 9-szer. Augustus hispaniai visszatéréséről szól 1 óda. Egyenesen neki címez 5 ódát és 1 epistolát, mégpedig 270 sorban. Ennek a hosszú levélnek

2

4 bevezetése hadd mutassa be, milyen finoman fejezi ki figyelmes tartózkodását költőnk Augustusszal szemben: »Mikor te, Caesar, egy magadban annyi Nagy feladatnak terhét hordozod, Itáliát megvéded fegyveriddel, Díszíted erkölcsökkel és javítod Törvényeiddel: vétenék bizonnyal A köz-jó ellen, hogyha hosszasan Venném igénybe drága perceid.«5 Hogy milyen tekintély volt ez a Horatius, kitűnik a Suetonius feljegyzéseiből. Augustus felajánlotta költőnknek a titkári tisztséget, amint ezt bizonyítják a Maecenashoz írt következő sorai: »Azelőtt énmagam elég voltam, hogy a barátaim levelére válaszoljak, most fáradtan és mivel nagyon el vagyok foglalva, a mi Horatiusunkat szeretném tetőled megszerezni magamnak. Jöjjön el tehát attól az élősdi asztaltól ehhez a királyi asztalhoz és segítsen minket a levélírásban !« Ne csodáljuk, hogy épen Suetoniust érdekelte ez az eset, hiszen ő Hadrianus császár melletti volt magister epistolarum, vagyis épen ilyen titkár. Midőn Horatius szabadságát feláldozni nem akarván az ajánlatot nem fogadta el, vonakodása miatt Augustus sem meg nem neheztelt, sem barátságát meg nem vonta tőle. Suetoniusnak kezében voltak még azok a levelek, amelyekkel ezt bizonyítani is tudta. Egyikben azt mondja Augustus : »Szerezz magadnak valami jogcímet nálam, mintha lakótársam volnál; mert helyesen teszed és nem vakmerően; minthogy szerettem volna ezt a társas együttlétet teveled, ha egészséged megengedné.« Máshol meg így nyilatkozik: »Ha te büszkén megvetetted a mi barátságunkat, mi azért viszont mégsem dölyfösködünk veled szemben « Ezenkívül Horatiust sokféle előzékenységgel elhalmozta, egyéb tréfái közt nagyon kedves emberké-nek szólítja, célozva alacsony termetére. Ugyanebből a gondolatból fakad az a humoros megjegyzés is, amely Augustus egyik levelében így szólal meg: »Ugy látom, attól félsz, hogy nagyobbak a könyvecskéid mint te magad. De ha termeted hiányzik is, nem hiányzik a testecske.«

2

6 Mert kövér, pocakos testalkata pótolta a magasság hiányát. Költeményeit mint örökké fenmaradókat annyira helyesli Augustus, hogy nemcsak a Százados költemény megírását bizza rá, hanem mostoha fiainak Tiberiusnak és Drususnak vindeliciai győzelmét is vele énekelteti meg. Ő veszi rá a költőt arra is, hogy az ódák 3 könyvéhez hosszú idő után negyediket is készítsen. Augustus eléri célját. A költő munkája révén az ő neve is évezredekre fenmarad. Sőt a simulékony iró annyira tud alkalmazkodni, hogy függetlenségét biztosnak látva már így nyilatkozik :

2

7 »Téged, Caesar, — már most elhalmozunk Éltedbe' tisztelettel, emelünk Oltárokat, hogy esküdjünk nevedre S nyíltan bevalljuk: hozzád fogható Sohase volt még s nem lesz a világon.«