Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1934

— 12 — A székesfehérvári (IV) cserkészkerületnek megalapítója és 11 éven át közszeretetben álló elnöke, vezére, pártfogója és eszményképe volt. 1920. júniusában állt a cserkész »helyi bizottság« élére. Az ő védelme, pártfogása alatt és irányítása mellett keltek életre a helybeli cserkészcsapatok, elsősorban intézetünk 85. sz. Zrinyi cserkészcsapata, amely legfőbb támogatóját, valósággal édesatyját vesztette el benne. Az ő szuggesztív egyénisége, áldozatkész szeretete, fáradhatatlan agilitása és ellenállhatatlan szónoki ereje nyerte meg a cserkészmozgalom számára a város és a megye vezetőségét és egész keresztény társadalmát. Ő öntött lelkesedést és kitartást a cserkészvezetőkbe, ő lelkesítette át áldozatos szeretetté és támogatássá a közönyt és idegenkedést, amely kezdetben megbénította munkánkat, ő némította el a mozgalmat nem ismerők támadásait. Az ő ügyszeretete, céltudatos és erélyes szervező ereje teremtette meg 1921. februárjában a székesfehérvári cserkészkerületet, amelynek ő lett első elnöke. Nemcsak elnöke volt kerületének, hanem mintaképe, irányítója, vezére és első munkása is. Egész lélekkel állt a mozgalom élén, mert a cserkészetet tartotta a legátütőbb erejű pedagógiai mozgalomnak. Ismételten kifejezést adott annak a meggyőződésének, hogy a csonka országnak nem tudósokra, hanem első sorban jellemes férfiakra van szüksége. Ezért a cserkészekben látta »az új Magyarország tartó pilléreit«, a cserkészeket »a megújuló Magyarország első szülöttei«-nek nevezte. Ha cserkészekről vagy cserkészeknek beszélt, szárnyaló szép mondatai tele voltak hittel, bizalommal, szeretettel; jóságos tekintete meleg szeretettel pihent kedves cserkészfiain. Ezt a szeretetet átvitte a cserkészvezetőkre is, akiknek munkáját mindig magasra értékelte. A cserkészet érdekében minden áldozatra kész volt. Legnagyobb elfoglaltsága idején is — hacsak tehette — mindig ő elnökölt az intéző bizottsági üléseken. Uri modorával, éleslátásával, bölcs mérsékletével, határozott célkitűzéseivel mindig új lendületet adott a cserkészmunkának. A kerületi közgyűléseken elhangzott beszédei valóságos apotheozisai a cserkészetnek. Székesfehérvár, Győr, Veszprém, Pápa, Tata ismételten tanúi voltak szárnyaló ékesszólásának. Ragyogó szónoklatai nyomán új meg új seregek esküdtek hűséget a liliomos lobogónak. A kerület jubileumi közgyűlésén (1931) mondott elnöki megnyitójában örömmel és nemes önérzettel tekintett vissza a megtett útra: »A tiz esztendős kis mustármagból terebélyes nagy fa lett. Kerületünk minden valamire vaió városában, iskolájában cserkészcsapatok alakultak. Uj tüzek gyulladtak a magyar éjtszakában, új eszmények fakadtak a magyar szivekben.« Ebben az időben nagy elfoglaltságára való tekintettel már az elnökségről való lemondás gondolatával foglalkozott, de úgy érezte, hogy a cserkészet nagy erőpróbája, a gödöllői világjamboree előtt nem szabad visszavonulnia. A régi szeretettel vezette tovább kerületét egészen az 1934. jún. 14-i közgyűlésig, amely visszavonuló kedves elnökét hálája és ragaszkodása jeléül örökös tiszteletbeli elnökké választotta. Szíve és szeretete továbbra is a mienk volt. Bölcs tanácsaival, hathatós támogatásával haláláig vezérünk maradt. Halála nemcsak kerületére volt pótolhatatlan veszteség, hanem az egyetemes magyar cserkészetet is mélyen megrendítette, mert benne a magyar cserkészet egyik legrégibb harcosát, legerősebb oszlopát vesztettük el. Ma mikor testileg már nem lehet többé köztünk, életet és erőt adó eszménnyé magasztosulva él tovább a lelkünkben. Istenbe vetett erős hittel megyünk tovább az általa megjelölt úton : Küzdeni fogunk, amiért ő küzdött; szeretni fogjuk amit ő szeretett, hogy művének folytatói, gondolatainak megvalósítói legyünk. »Ez lesz a méltó, a valódi hála, amit nagy Jótevőnknek adhatunk.«