Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1934

PHILIPP ISTVÁN A kegyetlen halál gazdag aratása ez évben immár a harmadik áldozatot követelte mikor intézetünk nyugalmazott rajztanárát is elvitte tőlünk. Abból a régi generációból való volt, mikor közügyet szolgálni nem üres szólamokból állt, hanem igazi munkából. Csodálatosan képzett és sokoldalú ember volt. A lelkiismeretes tanári munka meilett, mely nem egy művészleiket termelt ki tanítványai sorából, a kulturális élet minden ágában készséggel és önzetlenül ajánlotta fel munkaerejét és képességét. Szép testi külseje alatt művészi érzékkel, a szép és nemes iránt való lelkesedéssel telített lelket adott neki a jó Isten. Fokozta ezt benne a felvidéki miliő, melyben felnőtt és a csodálatos szorgalom, kitartás, a nélkülözéssel is küzdeni tudó akarás, ameilyel művelni, kicsiszolni igyekezett azt, amit Istentől kapott. Úgyszólván vizén és kenyéren élve járta be Európa kulturországait azzal a ritka nyelvkészséggel, amiről csak azok tudtak, kik közelebbről ismerték. Lakása tárháza volt a tudományos könyveknek. Ezek nála nemcsak polcdíszek voltak, hanem élő források, amelyekből szakadatlanul merített. Műtörténelmi, művészeti kérdésekben nem volt nála köztünk jobb szakértő, tanácsadó. Lelki gazdagsága, nagy fáradsággal és áldozatokkal összegyűjtött műkincsei, mindenkit lebilincseltek, aki vele érintkezett. Bárki fordult hozzá, hogy segítsen rajta, ismeretei gazdag tárházából, készséggel állott rendelkezésre és pedig puritán őszinteséggel. Róla el lehet mondani : ingyen dolgozott olyan tehetséggel, ami, ha üzletember, dúsgazdaggá tehette volna. Szép, ideális és költői lélek volt, amiről alkotásai tesznek tanúságot. Képei, melyeket ingyen adogatott másoknak, szeretett iskolájának, a ciszt. reálgimnáziumnak festett és mindenkit megkapó színházi díszletei, alkalmakhoz irt ódái, prológusai, színművei bizonyságai ennek. Tudományát, munkakészségét talán a muzeum élvezte legnagyobb mértékben akkor, mikor segítette az egykori lomtárt elhagyottságából kiemelni és a haladás útjára juttatni. Csodás szeretettel ápolta Fehérvár várostörténetét. Ez irányú jegyzetei kincset érnek és igazolják, hogy senki nála alaposabban és jobban nem volt tájékozódva városunk történetéről. Tudásával nem szeretett dicsekedni. Csak unszolva lehetett kapni tőle valamit a nyilvánosság számára. Mikor azonban a muzeumnak volt rá szüksége, készséggel adta oda ismereteit és rajztudását. Philipp István nem a hangos szereplés, hanem a csendes, kitartó munka embere volt. Mintaképe annak a tanártipusnak, aki amellett, hogy iskolai kötelességét mintaszerűen teljesítette, a társadalom kulturális életében is kivette részét. Tette ezt nem elismerésre számítva, nem pénzért, vagy előléptetésért, hanem abban a meggyőződésben, hogy amig bírja, testének és lel-