Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1934

— 6 — melynek prefektusa már július 16-án eskütevésre szólította. A magyar hazáért dolgozó lelke egy percig sem kételkedhetett, hogy mitévő legyen. Nyomban megírta a választ: »Valláserkölcsi meggyőződésemmel meg nem egyeztethetem, hogy mint pap, bár állami hivatalt is viselek, a már egyszer letett esküt nyílt esküszegéssel érvénytelenítsem. Egy pap ily esküszegéssei megingatja a hivő nép vallásos érzületét, mely pedig az állami és társadalmi rendnek legbiztosabb alapja«. Az oláh hatóság teljes érzékellenséggel viselkedett. Elmozdította és július 22-én a hivatal átadására kötelezte. Vass Bertalan kénytelen volt engedni, de az átvételhez Nyilatkozat-ot csatolt: »A biharmegyei prefektus értesítésével szemben megjegyzem, hogy állásomról nem önként mondtam le, hanem attól elmozdíttattam egy oly eskü megtagadása miatt, amely sem a Romániától is elismert hágai egyezmény értelmében, sem a gyulafehérvári határozat alapján követelhető nem volt, mert az említett egyezmény 45. §-a szerint tilos a megszállt terület lakosságát arra kényszeríteni, hogy az ellenséges hatalomnak hűséget esküdjön, a gyulafehérvéri határozat pedig azon kívül, hogy az elfoglalt terület lakosságának csak egy töredéke egyoldalulag hozta, általános békekötéssel még nem szentesíttetett... Óvást emelek kerületem és állásom elvitele ellen«. Magyar gerincessége és határozottsága sohasem fog kihalni a magyar tanár emlékezetéből. Klasszikus utalást látunk erre a gyönki ref. reálgimnázium részvétiratában : »már a békés idők vezéregyénisége, de aki előállt akkor is, mikor a világkatasztrófa ránkszakadt. Szt. László Nagyváradjában bevárta keletről az ellenséget és szólott akkor, amikor magyarul szólani halálos bűn volt, és cselekedett akkor, amikor minden magyar ember tette a személyes szabadság kockázatát jelentette.« A kemény igazság kimondásának eredménye az lett, hogy majd egy esztendeig nyelvórák adásával tartotta fenn magát, mígnem a magyar alkotmányos kormányzat — értékelvén nemzetpedagógiai érdemeit - - 1920. július 17-én a székesfehérvári tankerület főigazgatóságával jutalmazta. Új állomás helyén is bőven nyílt alkalom újabb tevékenységre. Egyik iskolát a megszállás rombolásától kellett kiemelnie és szinte újjá alapítania, a másikat nyolc osztályúvá fejlesztenie, itt-ott a belső fejlődést megindítania. Azután itt is beletekintett a tanár és a tanuló lelkébe és mivel mindkettőt jóságosan szerette, helyesen látó bölcsességre, tapintatosságra, türelemre, pártatlan igazságosságra, önzetlen, mindenkor magas ideálokat követő munkálkodásra, a legkisebbet is felölelő lelkiismeretességre, pontosságra kívánta azokat felizzítani. Mindeneknek szeme rajta függött; tőle vár irányítást, tanácsot, támogatást és melegséget. S mikor 1927-ben betöltötte főigazgatóságának huszadik és életének hetvenedik esztendejét, seregszámra borították el az üdvözlő-, hódoló- és hálaírások. Még egy esztendő és megvált állásától. Magyarország kormányzója a magyar munka és kötelességteljesítés fáradhatatlan bajnokát elismeréssel (signum laudis) tűntette ki, munkatársai és a tanuló ifjúság pedig fájó borongással övezte nyugalmi napjaiban és nemes emlékezéssel virraszt korai elmúlásán ... A tanári hivatás betöltése mellett jutott ideje irodalmi munkásságra is. Szép alkotásai e téren: A Zrinyiász mondattana, A szonett és jelesebb művelői, A classicizmus és. romanticizmus a világ- és hazai irodalomban, A középiskolai történettanítás és Horvát István életrajza (1895.) amelyet a M. Tud. Akadémia megbízásából készített. Nyelvészeink, főleg Szvorényi József, irodalomtörténet-íróink és történetpedagógusaink nagyra becsülték alapos tanulmányokon nyugvó írásait.