Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1934

1 VASS BERTALAN dr. A délceg tölgy, ameiy magasra emelkedik társai közül és messze elnyújtja életnagyszerűségeit, még magábaroskadtan és elmulóban is fenséges... Dr. l/izss László Bertalan 1857. május 1-én született Székesfehérvárott — iparos családból. A középiskola első hat osztályát a ciszterciek székesfehérvári főgimnáziumában végezte — mindvégig kitűnő eredménnyel. Ifjú korának ez ideje belevitte áhító lelkébe tanárainak szeretetét, az ősi iskolához való ragaszkodást és a ciszterci hagyományok szellemét, amelyek elkísérték egész pályáján és életének tiszteletet parancsoló jellegévé magasztosultak. Különösen is gyermeki odasimulással és finomult kegyelettel ápolta osztályfőnökének, Liszy Lajosnak emlékezetét. Féltő gonddal őrizte azt az arcképgyűjteményt, amelyet a VIII. osztály végén, 1875. június 28-án nyújtottak át »Tekintetes Liszy Lajos tanár úrnak emlékül hálás tanítványai«, az ő osztálytársai. 1873. szeptember 17-én a ciszterci rendbe lépett, ahol mint klerikus Egerben elvégezte a VII. és VIII. osztályt, — ugyancsak kitüntetéssel, majd Zircen a hittudományi tanulmányokat; 1882-ben Budapesten tanári vizsgálatot tett, 1885-ben pedig bölcsészeti doktorátust. 1880. július 20-án szentelték pappá, de már azt megelőzőleg Székesfehérvárra rendelték tanárnak. Húszonegyéves fehérvári tanársága a magyar nemzetnevelő példaképévé avatta. A magyar nyelv és irodalom tanítása (ezeket bízták rá legtöbbször) nála drága kincsünk tudatos használatára és klasszikus formáinak megismertetésére, a történelemé eszményeink bemutatására, követésbuzdítására és nemzeti szellemünk erősítésére szolgáltak. Tanítványai bizonyos elfogódással hallgatták, de ezt nem a félelém váltotta ki, hanem szigorúsága (melyet azonban mindenkor igazságossággal párosított), illetve egyéniségének különös varázsa. Magas, sudár alakja, előkelő tartása, nyugodt járása, azután kidolgozott előadásai, fegyelmezési módszere fogalommá tömörítették a fehérvári ciszterci diákok életében. A kornak és tekintélynek a tiszteletét, a szorgalmas munkát, a komoly tanulást, a rendszeretetet, amiket megkívánt, százan és százan magukkal vitték ki az életpróbákra, és ezek becsülettel meg is állták helyüket. Nemcsak azok, akiket az isteni Gondviselés a magyar munka vezetőivé rendelt, hanem azok is, akik az előírást végezték ; ezek mind »a magyar kultúra és közjólét emelői«-vé lettek. Az ő kiművelt és kiegyensúlyozott lelke tanítványain át végigszárnyalt a magyar föld egész hullámzatán. Tanítványai »hűséggel és ragaszkodással vonzódtak hozzá; tisztelték, becsülték, szerették az ő kedves ^jólelkű, aranyszívű* tanárukat. Hányan és hányan keresték fel még a harctérről is, hogy fenntartsák gyermeki kapcsolatukat. Sokan bizalmukkal is ellepték, hogy tanácsot, biztatást, vigasztalást