Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1933

— 21 — Conditionnel. Aprésent és passé du conditionnel, a latin coniunctivi praeteriturn imperfectum és p ra e t. p e r f e c t u m-nak megfelelve a magyar feltétetes jelent, illetve multat fejezi ki. Présent du conditionnel. A présent du conditionnel oly jelen cselekvést fejez ki, amely feltételnek van alárendelve. Általában akkor használjuk, amikor a magyar feltételes jelent. Pl. J'apprendrais ma legott si je n'e'tais pas maiadé. Használjuk még 1) a présént de l'indicatif helyett udvarias szólás módokban akarat kifejezésére, Pl. Je voudrais visiter (megakarom nézni) votre collection 2) f u t u r helyett alárendelt mondatokban, midőn a cselekvés még nem történt meg de megtörténhetik (lehetőséget fejez ki), a főmondatban ilyenkor valamely mult idő van. Pl. Nous avous tous cru que votre pere serait de nőtre. (... hogy velünk fog tartani.) Passé du conditionnel. Mult cselekvést fejez ki, amely feltételnek van alárandelve. Általában akkor használjuk, amikor a magyar feltételes multat. Pl. Je serais venu si vous vous m'aviez fait signe. V. ö. Ad te ipse venissem, si ibi te esse scissem. Passé du c o n d i t i o n n el-t használ a francia alárendelt mondatokban, ha oly dolgot akarunk kifejezni, amely lehetséges volt, de amely nem történt meg. Pl. Nous avons tous cru que votre fils aurait beaucoup souffert. Subjonctif. A subjonctif-ot a francia, leszámítva az óhajt és kívánságot kifejező felkiáltó mondatokat, minők pl. Vive le roi! A Dieu ne plaise! etc. alárendelt mondatokban használja. A latinnal egyezően a mellékmondatok subjonctif-ban álló idejei afőmondat állítmánya szerint igazodnak, avval egyidejűséget vagy előidejüséget fejeznek ki. Tehát megvan a franciában is a consecutio temporum az idők viszonyulása, szabályai azonosak a latinéval: A főmondat jelen v. jövő idejeire (Présent de l'indicatif •= praesens imperfectum futur és a futur antérieur = a latin ind. két jövő idejével) a subjonctif jelenre vonatkozó idejei következnek. A subjonctif jelenre vonatkozó idejei: a présent = a latin praes. imperfectum coniunctivi, a passé du subjonct i f = a latin praes. perfectum-mal, amely befejezett jelen tulajdonképen. Egyidejűség esetén présent du subjonctifet, előidejüség esetén a passé du subjonctif-ot használunk. Pl. Je suis fáché que tu partes (egyid.) V. ö. Cognosco quid dicas. Je suis fáché que tu sois parti, (élőid.) V. ö. Cognosco, quid dixeris. A főmondat mult idejeire a subjonctif múltra vonatkozó idejei következnek. Múltra vonatkozó időknek vesszük a rendes mult időkön kívül a conditionnel két idejét is. Egyidejűség esetén imparfait du subjonctif-et, előidejüség esetén plus-que-parfait du subjonctif-ot használunk. Pl. J'étais fáché que tu partisses si vite. V. ö. Cognovi (cognoscebam) quid diceres. J'étais fáché que tu fusses parti si vite. V. ö. Cognoscebam (cognovi) quid dixisses. II serait nécessaire que Von fermát les frontiéres.