Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1933

- 18 — gallicisme-ket: Les jours vont croissant — nőnek a napok, payer (acheter) comptant— készpénzzel... du vivant de mon pére= atyám életében, chemin faisaní = útközben, á mon insu = tudtomon kívül, au su et au va de tout le monde—- mindenki tudtával és szeme láttára, öen est fait de moi = végem van etc. Igemódok. A franciában négy mód van: I n d i c a t i f, conditionnel, subjonctif és impératif, tehát eggyel több mint a latinban. A condicionnel a latin coniunctivus praeteritum imperfectum (présent du conditionnel) és praeteritum perfectum (passé du conditionnel) idejeinek felel meg önálló használatban, amikor is a magyar feltételes mód megfelelő idejeit fejezi ki. Az imparfait du subjonctif és a plus-que-parfait du subjonctif is a latin coniunctivus fenti idejeinek felel meg, de viszonyított használatban (alárendelt mondatokban). Az indicatif, mint a latin indicativus, tényt, valóságot, a subjonctif a latin c o n i n c t i v u s-szal egyezőleg, lehetőséget, kétkedést, a c o n d i t i o n e 1 feltételt, s az impératif, mint a latin imperativus parancsolást fejez ki. Amint a latin is a magyartól eltérőleg indicativusi használ bizonyos mondatokban, amelyekben az állítmány feltételes vagy felszólító módban fordul elő, úgy a francia is indicatif-et használ, amikor a latin c o niunctivust. így 1) futurt vagy condicionnelt használ kétkedő kérdés kifejezésére pl. Peut-étre demanderez-vous = forsitam quaeratis. 2) A függő kérdés állitmánya a latinban c o n i u n c t i v u s-ban áll, a franciában i n d i c a t i f-ben. Pl. Sais-tu ou il est, ce qu'il veut, pourquoi il rí est pas venu?= Scisne ubi sít, quid velit, cur non venerit? 3) Imparfait de l'indicatif-et vagy plus-que-parfait de l'indicatif-et használ a si kötőszó után présent és passé du conditionnel helyett, amikor a latinban praeteritum imperfectum vagy praeteritum perfectum coniunctivi áll. Pl. Si j'avais (si liaberem) de Vargent, je vous payerais. S'il était venu (si venisset), il aurait vu. Igeidők használata. Az Indicatif-ben két idővel van több, mint a latin indicativusban: a passé défin i-vel és a passé antérieu r-rel. A latin praesens perfectum kétféle: praes. perf. logicum és a praes. perf. historicum. A passé défini történeti elbeszélő multat fejez ki, a praes. perf. historicumnak felel meg, mig a másik multidő a passé indéfini inkább a praes. perf. logicumnak felel meg. A passé antérieur az előidejű történeti mult kifejezésére szolgál. Az Indicatif többi idejének használata általában megegyezik a latin megfelelő idők használatával. Présent. A présent de l'indicatif-et használ a francia a latinnal egyezően: 1) jelenben folyamatban levő cselekvés kifejezésére, amelyik abban a pillanatban történik, amikor beszélünk. Pl. Mon pere travaille et jejoue.M.ö. Docendo discimus. 2) Minden időre érvényes általános igazságok kifejezésére, így még