Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1933

— 17 — védő értelmű. A cselekvés állapotát kifejezi a participe és pedig 1) a folyó cselekvést és egyidejűséget a participe présent 2) a befejezett cselekvést és az előidejüséget participe passe'. A francia a latintól eltérőleg a cselekvő értelmű előidejüséget külön is ki tudja fejezni a participe composéval, amelyet a segédige participe présent-jából és az illető ige participe passé-jából alkot. Pl. Le général étant arrivé il passa la revue. Le général ayant convoqué les officiers, passa les troupes en revue. (Miután összehívta... mig a latin convocato concilio = miután összehivatott, tehát szenvedő értelmű). A participe, ha melléknév gyanánt használjuk, megegyezik a főnévvel nemben, számban, mint a latin participium. Pl. fai lu une nouvelle interressante. L'année passée fai été en Francé. V. ö. Gallum in arbore sedentem vidi. Alexander detractum annuium digito Perdiccae tradidit. A participe présent, ha igei természetét megtartja, változatlan s a latinnal megegyezően, mellékmondatot helyettesít, a latinban jelzői és időhatározói mellékmondatot, a franciában ezeken kívül még mód és okhatározói mellékmondatot, abban az esetben amikor a főmondat alanya ugyanaz ami a mellékmondaté. Ez esetben a participe présent személyes igealak helyett áll. Pl. Ce sont des nouvelles intéressant (e. h. qui intéressent) tout le monde. V. ö. Erranti (e. h. qui errat) saepe ignoscimus. (Jelzői mondat.) Lenfant apercevant son pere, courut au-devant de lui. (e. h. lorsque lenfant apergut son peré) V. ö. Regi pugnanti (e. h. quum pugnat) cives subveniunt. (Időhatározói mondat) Mes amis sachant qui fétais arrivé, se hátérent de venir chez moi. (e. h. comme mes amis savaient...) (Okhatározó mondat). A participe pésent-t tehát használjuk olyan mellékmondat helyett, amely a magyarban a következő kötőszók egyikével kezdődik; mivel, minthogy, midőn, miután = parceque, comme, puisque, lorsque, quand, aprés que. A latinnal egybevetve a participium relativum szerepét tölti be. A latinban megszokott acc. c. inf. szerkezet helyett álló acc. c. parti c i p i o szerkezetnek vehetjük e példát: Nous les avons vus parlant et gesticulant. V. ö. Faciam, si videro te idem facientem. Az alanyra vonatkozó idő és módhatározói mellékmondatokban a participe présent-t en előzi meg s a főmondat cselekvésében egyidőben történő mellékmondatot helyettesít. A latin gerundium egyes eseteinek (inter ludendum, ridendo stb) szerepét tölti be, a franciában is gérondif a neve. Pl. En fabriquant des gants, ces fabricants se sont enrichis. V. ö. Pueri inter ludendum corpus exercent. II me regardait en riant. V. ö. Ridendo dicere verum. A participe passé ellentétben a participe présent-al változik még akkor is, ha igei természetét megtartja és személyes igealakokat helyettesítve mellékmondatot rövidít. A participe présent-al egyezően, jelzői ok, idő, sőt megengedői mellékmondat helyett áll, ha a két mondat alanya ugyanaz. Pl. Le sóidat, hébété, rejoignit sa compagnie. (Jelzői mondat) A peine reposé, il se remit á bőire. (Időhatározó) II me suivait, bien que fatigué. (Megengedő mondat) etc. A latinnal megegyezőleg participiumos szerkezet áll akkor is, ha két különböző alanyu mondat közül az egyik határozói (idő, ok) mellékmondat. A latin a két mondatot az abl. absolutus szerkezettel egy mondatba vonja össze, ilyenkor a participium személyes ige helyett áll s egész mondatot helyettesít. E szerkezet meg van a franciában is: az accusatif absolu. A participe présent az egyidejű, a participe passé előidejü mellékmondat helyett ál). Pl. Dieu aidant (d e o a d i u v a n t e), moi vivant (m e v i v e n t e). Le repas terminé, nous sommes entrés dans le sálon. Teljesség kedvéért megemlítjük e 2