Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1933

— 12 — 14) Genitivus partitivus: Le génitif de partitif. Áll a (mennyiséget, súlyt, mértéket jelentő főnevek után névelő nélkül pl. une multitude d'hommes, une livre de surce, un litre de vin. NB. force = nagyszámú, tömegű jelentésben de nélkül áll pl. J'ai dévoré force moutons. (La Fontaine-nél: sok juhot felfaltam.) b) mennyiséget jelentő határozók után minők: beaucoup, plus, trop, peu tant, combién, moins, assez, suf/isament (elég), considerablement (jelentősen) prodigieusement = csodálatos sok, infiniment = végtelenül sok. c) Tagadás után ne-pas, ne-rien, ne-plus stb. után de névelő nélkül pl. Nous n'avons pas regu de lettres aujourd'hui. d) Felső fok s e szók után le seul, íunique, le premier, le dernier. pl. Londres est la plus grandé de toutes les villes de ÍEurope. e) Oen. part. áll főnévileg használt tő és sorszámnevek, kérdő-, mutató és határozatlan névmások után pl. Qui de nous le sait? Le hibou répondit: que d'esprit, que de gráce! f) Oen. part. áll oly főnév után, amely előtt számnév, utána pedig főnévileg használt melléknév v. participe áll pl. Deux cents hommes de tués, cinq cents soldats de prisonniers. A gen. art. felsorolt eseteinél a névelőnélküli de tulajdonképen az article partitif génitifje. Az article partitif-ot a francia akkor használja, amikor a magyarban nincs névelő (pl. kenyeret eszem) Ezt a névelőt azonban csak akkor használjuk, amikor re'sz-xő\ és nem egész-xő\ beszélünk, pl. Je mange du pain = kenyeret eszem, je mange le pain = az egész kenyeret eszem. Altalánosságban meg kell jegyeznünk, hogy a francia egyes számot használ, ha dolog részéről beszél s többes számot, ha személyek tömegek egy részéről van szó. Pl. La Hongrie produit du blé et de íorge. Ce sont des héros qui fondent les empires et des láches qui les perdent. Datif. A francia a datif-ot á viszonyszóval képezi. Az á a latin ad viszonyszóból származik, kifejezi a határozók finis novendi, mozgás irányát hova? merre? meddig? mi célra? kérdésre felelő fajtáját; több esetben a latin dativus szerepét tölti be, bizonyos esetekben pedig a határozók status quietis nyugalmi állapot, hol?, mikor?, hogyan stb. kérdésre felelő csoportját fejezi ki. A latin ablativus loci ubi? = hol? accusativus loci quo? = hová kérdésre felelő helyhatározót a francia datif-el fejezi ki. Pl. A l'école on apprend beaucoup. Je suis á Paris. Je vais á l'école, á Budapest. Országok, tartományok, világrészek nőnemű neveinél a hol? és hová? kérdésre a latin in-e 1 azonos en-i használ a francia névelő nélkül pl. II vit en Francé = lile vivit in Gallia. Himnemü ország és tartomány neveknél puszta datif-ot használ. Pl. Au Bre'sil, au Japon, ha pedig jelzője van, akkor dans viszonyszót használ. Pl. Dans l'Europe centrale. A latin is használ hely meghatározásra ad, ante, con, in, inter, ob, post, prae, sub, super prepositiókkal összetett igék után hol? és hová? kérdésre dativust: adesse = assister, praeesse = pre'sider, stb. igék után. A franciában is megvan ez. Pl. On assiste á un spectacle. V. ö. Dii atque homines adfuere illi pugnae. A latin ablativus temporisnak megfelelően idöhatározót is kifejez a francia datif mikor ? kérdésre. Pl. Au printemps = vere, (en été, en hiver, en automne gallicisme-k) II arrivera á hűit heures du soir. Au seizieme siécle etc. A latin ablativus modi-nak is megfelel sok esetben a francia datif. Pl.