Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1924

WERNER ADOLF DR. Goethe családi körének lelkére való behatását, mely élete történetének mindvégig jellemző alapvonása maradt, egyik költeményében így foglalta össze: Von Vater hab' ich die Statur, Des Lebens ernstes Fiihren, Von Miitterchen die Frohnatur, Die Lust zu fabuliren. A szülők lelkületének gyermekeik élete kialakulására döntő befolyását még a kivételes géniuszok élete történetében is kimutathatjuk. Még a genienek a szabványos emberi mérték alól kisikló lelkét is beoltja az apa komoly világnézete, még a nyárspolgári korlátokon könnyen túl lendülő lángész szivét is meleg zománccal vonja be az édes anyai gyengédség. Az apa kemény akarata és kötelességtudása bele rejtőzködik a gyermek lelkébe, mint a sziklába ágyalt érc, az anyai gyengédséggel megihletett gyermeki szív pedig olyan lesz, mint a frissen sült kenyér, melyen még rajta van a kemence melege. A családi kör melegsége vagy ridegsége korán kiverődik a gyermek lelkén. A kötelesség komoly barázdái a családi tűzhely körül mélyülnek a fogékony gyermeki lélekbe. A világnak nem a kristály a legjobb tükre, hanem az érintetlen lélek. Minden igaz szó, mely a szülők ajkáról elhangzik, az igazság szent magjaként hullik a gyermeki lélekbe. Minden hamis szó pedig sziklaként zuhan reá és porrá zúzza a gyermek legelső, legtermészetesebb ideálját: az apa férfiasságát és az anya finomságát. A bölcső atmoszférájának ihlető ereje van. A tavasz virágait zsendítheti ki a gyermeki lélekből, vagy a tél zordonságát fagyaszthatja reá. A bűnnek foltját égetheti reá, vagy az erény stigmáját karcolhatja finom zománcára. Az a puha, meleg családi fészek, melyben Werner Adolf dr. bölcsője ringott, tele volt a tavasz leheletével. E bölcsőnek alapját egy becsületes, munkás férfikéz faragta biztos állásúvá, ringását 1*