Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1924

— 44 — meket szereztek magliknak a ciszterci rend tagjai, kikről méltán mondhatjuk az írás szavaival: »Kiküldtelek benneteket, hogy széjjel menjetek és gyiimölcsözzefek;« nem feladatom megemlékezni történeti szerepükről, a szellemi és gazdasági élet terén kifejtett működésükről hazánkban. Azt a helyet, melyet hazánk történetében játszottak, a rend nagynevű történetírója vaskos fóliánsokban örökítette meg. Érdemeiket a magyar közoktatásügy terén a hazai kultura legfőbb őre és irányítója az imént méltatta. Nekem, mint a legrégibb hazai egyetem képviselőjének legyen szabad rámutatnom arra, hogy ezt a rendet a hazai egyetemi és tudományos élettel mindenkor benső kapcsok fűzték egybe. Békefi Rémig, Szvorényi József nevei, hogy csak a kettőt említsem, a hazai egyetemi oktatás és a magyar tudományosság történetében mindenkor meg fogják tartani az őket megillető helyet. És hogy e rend és a ma 200 éves fennállását ünneplő gimnázium a magyarság eszméjének, a nemzeti érzületnek minő tényezője volt, elég csak arra utalnom, hogy ennek neveltje volt a Szózat halhatatlan emlékű költője, Vörösmarty Mihály és a XIX. század első felének tudományos élete egyik legkiválóbb alakja, Horvát István, akinek széleskörű műveltségénél, nagy tudományánál csak lángoló, izzó hazaszeretete volt nagyobb. S a midőn egyetemünk üdvözletét a mai ünnepélyen ez intézetnek és tanári karának átadom, szívemből kívánom, hogy ez az intézet legyen továbbra is a magyar ifjúságnak, lángoló, hazafias érzületre nevelő iskolája. Kísérje Isten áldása ez intézetet és tanári karát működésükben a jövőre is, egy jobb, szebb és boldogabb jövőt előkészítő munkájukban. * * * A hatóságok képviselői közül utolsónak állolt a szónoki asztalhoz Vass Bertalan dr., a székesfehérvári tankerület főigazgatója. Iskolánk tanítványa ő is; hálás lelkének visszaemlékezésével, éles megfigyelésével és gazdag tapasztalataival szövi át gondolatait és tankerületének intézetei nevében köszönti az ősi iskolát. Dr. Vass Bertalan főigazgató beszéde. Mélyen tisztelt Ünneplő Közönség! Sokan kérnek részt a mai nap öröméből, melyen a székesfehérvári Szt. István fő-, most reálgimnázium kétszázéves fennállásának emlékünnepét üli. Senki több címen, mint csekélységem, az intézet egykori növendéke, hosszú időn át tanára s jelenleg közvetlen tanügyi felsőbbsége, munkájának irányítója, bírálója s vezetője annak a tankerületnek, melynek ez intézet legrégibb iskolái közé tartozik. A meggondolások és megindulások tömege szállja meg lelkemet, mikor e kétszáz évnek avatott kézzel megírt történetét olvasom, az elköltözött pályatársak hagyományait, az átélt félszázad emlékeit lelkemben felidézem.