Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1924

- 45 Csodálom és magasztalom a jezsuita atyák fennkölt lelkét, alkotó erejét, kik a török és nemzeti harcokban leromlott ország szellemi és erkölcsi rendjének, a Szt. István-féle alapnak visszaállítására vállalkoztak. Ezek az atyák nevelték harmincnál több intézetökben a »Vitam et sanguinem« trónmentő magyarjait, a Münchent megszálló, Berlint megsarcoló s a magyar zászlót egész a Rajnáig előre lobogtató hősöket s a XVIII. századvégi magyar rönesszans úttörő munkásait. Hervadhatatlan érdemeik itteni emléke a gimnázium megalapítása, az általuk emelt templom és rendház, mely ma is szilárdan áll és dacol az idők viharával, miként megdönthetetlen az alap, melyen tanítási rendszeröket felépítették: Omnia ad maiorem Dei glóriám, mindent Isten nagyobb dicsőségére ! Lelkesedem a jezsuiták nyomába lépett keménykötésű pálosrendi tanárok, Ányos Pál, Virág Benedek izzó magyarságán, mellyel ez intézet falai közt küzdöttek a magát meg nem koronáztató s ezért »kalapos királynak« csúfolt II. József vallást és erkölcsöt lazító, németesítő reformjai ellen. S elképzelem azt a létért való küzdelmet, melyet a pálosok tízévi működése után alkalmazott állami tanárok, egyháziak és világiak, exjezsuiták, expálosok, a sürüen változó igazgatók, egy piaristával élükön folytattak egyrészt a szabad szellem és erkölcs elharapódzása-, másrészt a napoleoni háborúk folytán beállt mostoha viszonyokkal szemben, amikor a rendház kaszárnya, magtár, az iskolaépület kórház céljára szolgált s az intézet színtája annyira lesűlyedt, hogy már-már megszűnésétől lehetett tartani. És nemes önérzet szállja meg lelkemet annak elgondolására, hogy a lesűlyedt helyzetből az iskolát újra felemelni, virágzóvá tenni, az egyesített magyar ciszterci Rendnek vált korszakos nagy feladatává. Nehéz, a mostanihoz hasonló súlyos időben vállalta a Rend ezt a feladatot, mint új hivatást, melyet örök érvényű elvek követésével, az idők szellemének és követelményeinek megértésével immár 111 esztendőn át igyekszik betölteni. Miként töltötte be e hivatását a Rend, miként működött közre a reformkor nemzeti eszméinek kivívására, hogyan küzdött az elnyomatás idején, micsoda eredményeket tudott felmutatni az alkotmány visszaállítása óta, miként emelt a diákhumorral szénás pallás, doktori szállásnak nevezett ócska iskolaépület helyébe a szük keretből kimagasló, szinte elkívánkozó palotát, micsoda fényes sorát nevelte a történeti és közéleti kitűnőségeknek, a vallásos és erkölcsös polgárok hány ezerét képezte ki a gyakorlati életcélok megbízható szolgálatára: mindezt a magyar kultúrtörténet jövendő írója van hivatva egész teljében értékelhetni. Én ez ünnepi alkalommal csak azokat a vezéreszméket, azokat az alapelveket méltatom, melyeknek vitális ereje ez intézet működésében állandóan lüktet s melyeknek az intézet virágzását, népszerűségét köszöni. Ilyen elv a labor omnia vincit, a munka minden nehézséget legyőz. A munka és munkára nevelés kardinális szabálya az intézetnek. A tanárok