Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1924

41 A Magyar Tudományos Akadémiát Badics Ferenc dr., az akadémia rendes tagja, min. tanácsos képviselte; az iskola jeles tanítványa szívének melegsége ömlik el az akadémia képviselőjének tárgyilagos szavain. Dr. Badics Ferenc beszéde. Mélyen tisztelt Elnök Úr, Igen tisztelt Ünneplő Közönség! Mint a M. Tud. Akadémia rendes tagja s a mai kulturális ünnepre kiküldött képviselője Akadémiánk szives üdvözletét hoztam a jubiláló intézetnek s meleg elismerését és szerencsekivánatait a kiváltságos ciszterci Rendnek, melynek tagjai több mint egy század óta, csupán a fehérvári intézetnél is oly kiváló érdemeket szereztek a középiskolai ifjúság oktatása és nevelése terén. Akadémiánkat a fehérvári főgimnázium tanári-karához nemcsak a tudományok és a kultúra munkásainak rokon gondolat- és érzésvilága, hanem bensőbb, kollegiális kötelékek is fűzték a múltban s fűzik a jelenben is. A Rend akadémikus tagjai közül a legrégibb Szvorényi József s a legifjabb Vargha Dámján mint fehérvári tanárok kezdték meg jelentősebb irodalmi működésüket. Még több tagtársunk került ki a tanítványok seregéből. Az intézetnek egyik legrégibb s egyszersmind legkitűnőbb tanítványa, Vörösmarty Mihály, Akadémiánknak már megalakulásakor rendes tagja lett, a későbbiek közül Simor János hercegprímás és Pauer János püspök, a nagytudományú Schwarz Gyula orsz. képviselő, Kétly Károly és Laufenauer Károly egyetemi orvos-tanárok, Goldziher Ignác az európai hírű orientalista, Platz Bonifác a tudós tanker. főigazgató, Wekerle Sándor miniszterelnök, Endrődl Sándor az édesszavú dalköltő s mások — egészen jelenlegi kultuszminiszterünkig mind itt kezdték vagy folytatták gimnáziumi tanulmányaikat s lettek utóbb díszei Akadémiánknak. De tizennyinél is többre megy azok száma, kik a politikai életben mint országgyűlési képviselők, miniszterek és államtitkárok, a jogtudomány kiválóságai közül mint kúriai és táblai bírák vagy neves ügyvédek, a gyakorlati élet más ágaiban mint jeles orvosok, építészek és mérnökök, a közigazgatásban mint kitűnő vármegyei és városi főtisztviselők, mások az egyházi és tanügyi szolgálat terén váltak ki s lettek mindnyájan büszkeségei az intézetnek. Magasra emelkedésüket első sorban bizonyára mindannyian Isten-adta tehetségüknek és szorgalmuknak köszönhették, de kétségtelenül sokat köszöntek az iskolának is, mely ifjúkorukban tehetségüket fejlesztette s így őket magasabb tanulmányok végzésére képesekké tette, velük a komoly munkát megkedveltette, bennük nemesebb becsvágyat ébresztett s mindenekfölött ellátta őket olyan lelki fegyverzettel, mely az élet küzdelmeiben megóvta őket a káros ellenhatásoktól. A zirci ciszterciták apátjai, különösen amióta tanítórenddé lettek, mindig