Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1924

— 31 — Az 1849-ben kibocsátott Entwurf, amely szervezetileg kétféle gimnáziumot különböztetett meg: négyosztályú al- és nyolcosztályú főgimnáziumot, intézetünket is keményen érintette. Úgy volt, hogy algimnáziummá zsugorodik. Villax Ferdinánd apát (volt első igazgató) azonban a zirczi káptalan általános beleegyezésével elhatározta, hogy »Fehérvárott a Szerzet a 4 felsőbb osztályt saját költségén fogja felállítani, felszerelni és saját egyéneiből választott tanárokkal ellátni.« 1851—2-ben meg is nyilt a hetedik, 1852—3-ban pedig a nyolcadik osztály és megtartották az első érettségi vizsgálatot.*) Az új, létszámában a 400-at jól meghaladó »nagygimnázium<s: a régi tisztes, de szűk épületben sokáig nem maradhatott. Erről gondoskodott Rezutsek Antal apát, aki a fehérvári tanári kar memorandumára 1874—5-ben 120,000 frt költséggel a mai épületet emeltette. Trefort Ágoston vall- és közokt. miniszter az ismételt áldozatkészségért »legmelegebb elismerését« nyilvánítá, Székesfehérvár közönsége pedig a zirczi apát fejedelmi tényéért, amellyel >még életében emelte önmagának ama emlékoszlopot, melyhez méltóbbat a tudomány és hazaszeretet nem állíthat,« őszinte köszönettel adózott. 1875. okt. 3.-án tárult fel az új épület szárnyas ajtaja, hogy magába hajtsa a felszegzettfejű ifjak buzgó seregét, amely kellő vezetés mellett szellemi fegyverekkel küzd a jó, szép és hasznos ismeretek megszerzéseért. Ezóta nyitva áll a kapu, jelezve a lelki és szellemi harcot magasztos ideálokért. De iskolánk történeti képe nagyon is hiányos, fogyatékos lenne, csak körvonalakban mutatott, ha nem raknánk rá — legalább egy-két ecsetvonással — színt, belsőséget, melegséget. Nagyon is nyomott lenne a plasztikon, ha nem szólnánk azokról a lelki és szellemi ráhatásokról, amelyek nélkül nincs nevelés-oktatás, nincs illő megemlékezés sem. Iskolánk nehezen indult, további sorsában sokat hányódott, sokat próbálódott, mégis szerencsés volt. Gondozóinak hivatásos ereje elsimított minden hullámzást, nyugodt, tisztult életet teremtett és ragyogó tükrözést. Hitharcos jezsuiták, magyartalajú pálosok, kitártszellemű ciszterciek fordultak meg itt. Különböző ruhában jártak, de egy volt a lelkük, vágyódásuk, egy az eszményük. Pedagógiai akarásuk központjában olyan nemzedék állt, amely Istennek szolgál, Krisztusban él, amely hazafias tűztől hevített, áldozatkészségre megedzett, amely az élethivatáshoz szükséges is*) Első érettségi vizsgálat 1853. júl.29. és 30. A vizsgáló bizottság tagjai: Kovács Pál, a pesti ker. főigazgatója, elnök; Dr. Bula Teofil, igazgató, Bilkei Lambert, Dornis Gáspár, Hodoly Béla, Dr. Liebhart Lukács, Minikus Vince, Obadich Márk és Schönauer András tanárok. — A jelöltek: Farkas Kálmán (érett), Fogt Alajos papnöv. (érett), Gulner János (érett), Hering Móric (érett), Kallinger Lajos papnöv. (nem érett), Kiss János (kitűnően érett), Krausz Sebestyén (érett), Kuthy Márton (kitűnően érett), Lauchsz Lőrinc (kitűnően érett), Matkovics Pál (kitűnően érett), Schieder János (érett), Weidinger László (érett), Winis Ferenc papnöv. (érett), Wiinsch József (érett).