Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1924

- 28 Az intézet története. Mélyen tisztelt Ünneplő Közönség! Örökszép dolgokról, lelketérintő messze távlatokról, nemzeti művelődésünk alakító mozaikdarabjáról szeretnék egy plasztikus körképet göngyölíteni. Ehhez kérem védőszellemünk, első nagy szentünk, István királyunk segítését s a szeretet és áldozat nemesszívű mestereinek a kegyességét. Őskoronázó városunk árpádfénye és dicsősége a felvonuló félhold erősségén megtörött. A fatalizmus sötét nemtörődömsége borult föléje. De az isteni Gondviselés irgalma megszánta a Boldogasszonyhoz imázó lelkeket. Másfélszázados keserves éjjelre felhasadt a glóriás reggel s a Te Deum magasztosultsága örömtüzeket gyújtott a meggyötört lelkekben. Fehérvárra újból világosság derült. Nem nyerte ugyan vissza régi, nemzetpolitikai jelentőségét, de kultúrában a legelsőnek szervezkedett. Amikor gróf Széchenyi Pál veszprémi püspök 1688. május 19-én elzengte a hálaadó istentiszteletet, a restaurációs munka harcosai már ott álltak az oltár zsámolyánál. A vágyakozó lelkek közáhitatát kik éleszthették volna jobban, mint a krisztusi hitnek kipróbált katonái, Jézus Társaságának tagjai? Ok már a bevonuló keresztény csapatokkal jöttek s az ajkukról felszálló Szt. Ambrus himnuszával megkezdték a hívek lelki életének a gondozását. Az égbetörő munka biztosítására új nemzedéket kellett nevelniök, amiért is kisded missziótelepükön iskolát nyitottak. így lett Fehérvár a legelső azon 19 város között, amelyek közvetlen a török hódoltság után a keresztény kultúrát iskoláikba állították. A tanítás kezdése nem volt ugyan rendszeres, sőt másfélévtized múlva — valószínűleg tanárhiány, még inkább alkalmas épület hiánya miatt — meg is akadt. Erre enged következtetni a M. Nemz. Múz. Széchenyi könyvtárában található s az 1724. év nov. 6.-hoz írt megjegyzés. Eszerint »E napon 9 órakor a plébánia templomban Szent Mártonról mise volt ünnepélyes Veni Sancte-val s ezt a karmeliták presidense végezte társai segédkezésével. Jelen volt az egész városi tanács, amelynek jóvoltából jutottak iskolaépülethez. A majdnem 20 év óta megszakadt tanítást P. Obadics Ferenc kezdette és pedig 4 osztályban.« Ez volt az első és utolsó szünetelés. Azóta megszakítás nélkül, hűségesen folyik a munka, pedig sok változással, sok akadállyal kellett az iskolának megküzdenie. Ezt a kétszázéves, kultúrkisugárzásokban gazdag, reményben és nemes büszkeségben eltelt multat ünnepeljük most. A nekilendülés egyre erősödött. A lelkipásztori tevékenység sűrűsödése és a tanulni vágyók nagyobb tömege személyi emelkedést sürgetett. A missziótelepnek többszemélyes rezidenciává alakulását a helybeli Vánossy Lőrincnek a fia, Antal tette lehetővé, aki a jezsuita rendbe lépésekor gazdag örökségét hatalmas szerzetesépület és egyház (a mai ciszt. rendház és templom) emelésére áldozta. Ekkor már 9 pap és 2 magister oktathatta a »Sedes Palladi