Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1923

Nagy volt ő mint tudós. Tanulmányaiban mindig az abszolút értékeket kereste s ennek megfelelően nem az általános, nem a politikai történelemnek sokszor belsőleg üres menete ragadta meg az ő figyelmét, hanem a művelődés-történelem, a nemzet művelődésének története vonzotta s ennek tanulmányozása rendjén kimutatta, hogy mily sokat köszönhet az emberiség művelődése a számra nézve kicsiny magyar nemzetnek. Tudományos kutatásainak két jellegzetes vonása van : az alaposság és a következetesség. Oly alapos volt, hogy ha valamely kérdéshez hozzányúlt, azt mindig kimerítette s további kiegészítő kutatásokra teret nem hagyott, az ő megállapításai nem szorultak utólagos revízióra. Alaposságával csak munkásságának állandó következetessége vetélkedik. Egy kutatási körben való állhatatos megmaradásának köszönhetjük, hogy erőit nem forgácsolta el, hanem egységes életművet hagyott hátra. Ilyen egységes életmű Rendje és a magyar iskolaügy történetének megírása. Békefi Rémig nagy volt mint tanár. A tanár jóságának az a próbája, hagy-e hátra tanítványokat. Ő még ennél is többet tett, neki nemcsak tanítványai voltak, hanem a magyar történetírás terén valóságos iskolát alapított. A korában divatos csapongás, elmélkedés és ítélkezés helyébe az adatok lelkiismeretes mérlegelését, csoportosítását állította s a történeti múltnak ilyen fáradságos, de annál megbízhatóbb rekonstruálását követte. Az egyetemi szemináriumában keletkezett művelődéstörténeti értekezések élő tanúságot tesznek termékeny tanári működéséről. Nagy volt Békefi mint szervező. Midőn a XIX. század elején I. Ferenc király visszaállította a II. József által eltörölt szerzetesrendeket, ezek középiskoláikat főleg az akkor virágzó vidéki városokban szervezték, a ciszterciek Egerben, Székesfehérvárott, Pécsett. Időközben eltolódott az ország súlypontja, Budapest nagy várossá nőtt meg és döntő jelentőséget nyert az ország művelődési vezetésében is. Békefi éles szeme felismerte, hogy a magyar nagy tanítórendeknek el kell jönniök az ország fővárosába, hogy a szellemi versenyben részt vegyenek, hogy Budapest lelkének kialakításán munkálkodjanak. Már apátságának első eszendejében kezébe vette a budai Szent Imre-főgimnázium alapítását, mely rövid 12 évi fennállása alatt Budapest egyik legjobb középiskolája lett. A Rendjének szerető atyja volt. Különösen közel állottak szívéhez a noviciusok, akikben rendjének jövőjét látta és szerette. Utolsó üzenete is nekik szólott. Midőn a román stílus teljesen kifejlődött, elnehézkesedett, vaskosságából eltűnt minden könnyed vonal és nemes lendület. Ekkor jöttek a ciszterciek, akik a szárnyalást kiemelik ebből az elakadt laposságból s visszaadják a kövekbe a nagy vonal és szárnyalás lendületét. így jött létre a ciszterci gótika, melyet a Rend elterjesztett egész Európában. Mint a ciszterci templom, olyan volt Békefi Rémig lelke, egyénisége. Kerülte a díszt, nem szerette az élet cifraságait, de kedvelte a nagyvonalúságot, a nemes egyszerűséget. Az ilyen klasszikusan nemes léleknek erkölcsileg meg kellett termékenyítenie a Rendet, amelynek élén állott. És valóban magasan röpül a liliomos daru, a Rend címerének szinbóluma. A daru magas szárnyalása jelképezi az eszményi lendületet, a liliom a tisztaságot, amelyet a Rend növendékeinek lelkében ápol. És O magasságokból bizonyára gyönyörködik Rendjének szellemében. Mi azonban, véges emberek, fájdalommal megtelt lélekkel állunk itt s mélységes szomorúsággal kiáltom utánad a sírba : Békefi Rémig, nemes hazafi, nagy tudós, jó öreg professzorom ! Isten veled ! * * üt Minden úgy lesz, amint kívántad. Remigius Apátúr! Nem adjuk fel, nem felejtjük el a te szent, régi Nagy-Magyarországodat. Szeretni fogjuk egyetlen megmaradt kincsünket: az ifjúságot. Vigyázunk a magyar gondolatra, könyvre, életre s nem engedjük meg fölöttük beborulni a kereszt egét. így akarunk Rólad folyton emlékezni ; mindig megsiratni, de soha el nem temetni; minden nap megáldani, de soha tőled el nem búcsúzni, Istennél is értünk élő néhai jó Urunk, Remigius Apátúr ! ...