Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1923

Iskolánk múltja. Az őskoronázó város iskolás viszonyai a kultúra finom áldását harmatozták — mindenkoron. A Szent István-alapitotta híres káptalani iskola nemes hivatása az 1724. nov. 6-án megnyílt jezsuita gimnáziumban folytatódott. A Jézus Társaságnak iderendelt nagytudású és erős egyéniségű tagjai évtizedeken át alakítottak az ö tanulmányi rendszerük szellemének megfelelő ifjúi lelkeket, — még eltörlésük (1773.) után is három esztendeig világi papi minőségben. 1776-ban girnnáziumunk történetében új — eléggé rövid — időszak nyílik: a pálosok bevonulásával. Ok már a Ratio Educationis alapján, de a legteljesebb hazafiasság jegyében végezték a nevelésoktatás nagy munkáját. Elég biztosítékot nyújtottak ebben Ányos Pál és Virág Benedek. II. József szerzettörlő rendelete Fehérvár lakosságát is szíven találta (1786.). A kaszárnyának lefoglalt és megszüntetni szándékozott gimnáziumot az élére állított Benyák Bernát dr., piarista mentette meg erélyes közbelépésével. A királyi gimnáziumban, mint nevezték, a világi papokká lett pálosok helyébe lassankint világiak ültek, akiknek élemedettsége és gyakori betegsége azonban az intézet kultúrmisszióját pangásra kárhoztatta. A Nova Ratio (1806.) csak növelte a nehézségeket, mivel a grammatikai tanfolyamot négy évre bővítette (6 osztály.) A szerzetes rendek eltörlése szerteszét hazánkban tanügyi zavarokat eredményezett, sőt több helyen — így Fehérvárott is — a fokozódó tanárhiány miatt válsággal fenyegetett. A válság elkerülése, a tanügy megmentése magyarázza jórészt a II. József által eltörölt szerzetes rendeknek, a bencés, ciszterci és premontrei rendeknek a visszaállítását (1802.). Gimnáziumunk további sorsa is ezen rendelethez fűződik, amennyiben ide ismét szerzetesek és pedig a ciszterciek kerülnek. A ciszterciek munkába állítását főleg Paintner Mihály, a győri tanker. főigazgatója szorgalmazta. Maga Dréta Antal, zirczi perjel is tudatában volt annak, hogy a zirczi-ciszterci rendnek nem lehet más hivatása, mint a nevelés és tanítás; a rendnek tanító-renddé kell lennie ; ezt követeli a kor, ezt óhajtja a király, ezt kivánja a magyar ifjúság érdeke. Miután a zirczi apátság és a helytartótanács a részletkérdésekben is megegyeztek, a rend az 1786-tól katonai éléstárnak használt volt jezsuita rendházat is megkapta, a gimnázium átvétele 1813. okt. 5-én megtörtént. Az első Veni Sancte 1813. nov. 4-én hangzott fel »az egész közönség mérhetetlen vigaszára.* A ciszterciekre nehéz munka várt. Elparlagiasodott, göröngyös földet kellett megművelniük, azután az erkölcsiség és tudás magvait elhinteniök. De ők nagy munkakedvvel és hivatásos ambícióval dolgoztak és dolgoznak immár több mint száz esztendeje. A ciszterciek centenárius működése a magyar tanügy sok bogozatát, sok nehézségét felölelte és megoldotta. Egy olyan mozgalmas száz év áll mögöttünk, amely rendszerváltozásaival és nemzeti feltörekvéseivel maradandó nyomokat és megnyugtató emlékeket hagyott a magyar közoktatásügy történetében. A ciszterciek nevelésének különös jelleget adott a hazafias szellem, amely előadásaikat, életpéldájokat teljesen átragyogta. Nagy szükség is volt erre a reformkorszak nemzeti kitartásában, a szabadságharc lángtengerében és a kettős abszolutizmus letörő rendszerében. A különféle tantervi változások is erős próbára tették tudásukat és nevelő értéküket, de ők a kellő színvonalon maradtak. Az 1849-ben kibocsátott Entwurf, amely szervezetileg kétféle gimnáziumot különböztetett meg: négyosztályú al- és nyolcosztályú főgimnáziumot, intézetünket is kiható kérdés elé állította. Úgy volt, hogy algimnáziummá lesz. Villax Ferdinánd apát (volt első igazgató) azonban a zirczi káptalan általános beleegyezésével elhatározta, hogy »Fehérvárott a Szerzet a 4 felsőbb osztályt a saját költségén fogja felállítani, felszerelni és saját egyéneiből választott tanárokkal ellátni.« 1851—2-ben meg is nyílt a hetedik, 1852—3-ban pedig a nyolcadik osztály. Az új főgimnázium a régi tisztes, de szűk épületben nem sokáig maradhatott. Erről gondoskodott Rezutsek Antal apát, aki a fehérvári tanári kar memorandumára 1874-5-ben 120000 frt költséggel a mai épületet emeltette. Trefort Ágoston vall. és közokt. miniszter az ismételt áldozatkészségért ^legmelegebb elismerésétc nyilvánítá, Székesfehérvár közönsége pedig a zirczi apát fejedelmi tényeért, amellyel >még életében emelte önmagának ama emlékoszlopot, melyhez méltóbbat a tudomány és hazaszeretet nem állíthat,< őszinte köszönettel adózott. 1875. okt. 3-án nyílt meg az új épület ajtaja, hogy magába fogadja a tanulni vágyó ifjak buzgó seregét, amely kellő vezetés mellett szellemi fegyverekkel küzd a jó,