Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1923

Békefi Rémig lelkében egy pillanatra megáll az emlékezés. Ajkán már kész a szó, de mintha mégegyszer valami visszahívná... Mégegyszer megcsókolja szülei szétporladt kezét, áldásuk elé tartja megöregedett gyermekségét; mégegyszer odaáll kicsi és nagy katedrájára és megnézi az ő egyetlenül szeretett magyar ifjúságát; mégegyszer kezébe veszi s utoljára végigsimogatja köteteit és rápillant a nevére, amelyet ajándékba adott a nemzetének, amely azonban így többé sohasem lesz az övé. Aztán mintha mindent összetört volna magában s szavait ezekből öntötte volna, mikor könnyesen, alázatosan, de mindent bíró férfiassággal ezt felelte: Elfogadom. így lett Békefi Remigből Remigius apát. A legnagyobb értékű főpapok közül való volt. Azoknak a megismétlődő megjelenése a magyar földön, akiket a Gondviselés a válságok idejére ad a magyarságnak. Ennek a főpapi típusnak a sorsa látszólag tragikus, mert a történelem irracionális hatalma mintha erősebben érvényesülne rajta, mint amennyit az alkotó képessége vele szemben ki tudna vívni. De ez a mód csak külsőleges felfogása emez életforma értékelésének. Mert valójában ez az élettörténet, amig erejének tartalmát, mint áldozat, fölemészteti a történelem új formáinak harcával, ugyanakkor ki is meríti és leszereli ezek veszedelmes erőkészletét, törekvéseinek veszedelmes lehetőségeit, megállítja a történelem új időinek nyugtalanságát s így átmenti a biztos, szolid fejlődés belső vonalán a mult értékeit a jövő számára. Békefi Rémig apáti történetében is van valami az el nem érés tragédiájából. Ot hitték a modern irányok megvalósítójának s konzerváló apát lett belőle. Új gimnáziumot alapít Budán: a Szent Imre-főgimnáziumot, ugyancsak Budán új rendi plébániát létesít, a növendékek kiképzését új alapokra helyezi, a rendi önállóság alatta erősen kifejeződik s a történelem erejének javát s neve jövendő történetét mégsem ebben az irányban igényelte. Békefi Rémig apáti élete monumentális súlyt és jelentőséget azáltal kapott, hogy a kommunizmus és a világháború idején, mikor minden érték összeomlott a magyar földön és százados értékekben csalódtunk, ő töretlenül megőrizte s fenntartotta a ciszterci rend erkölcsi és kulturális életének történeti értékeit s ezekben a magyarság drága hagyományait. Egy pontot megmentett a magyar hazában, ahol nem rengett meg véresen, vörösen a föld, minden és mindig keresztény és magyar maradt rajta. így lett ő, aki a történelem tolla volt, a történelem tiszta és diadalmas akarata. ' S ez így volt jó és fölemelő. Békefi Rémig életének ebben a történeti érvényesülésében szimbólummá vált. O az az örök magyar Szerzetes, aki mindig elfoglalja a gondolat, a toll, az imádság számára ezt a nyugtalan földet; aki megállítja a magyar kardot suhogása közben és lantot készít belőle; aki útjába áll a magyar indulatnak és hősök és szentek akaratát neveli belőle. Ő a termékeny elmélkedés és csendes magány örök Szerzetese, akinek lábához leül minden idők magyarsága, hogy tőle tanuljon meg élni a lélek, a harangkondulás, a magyar élet értelme számára. Talán erre gondolt, amikor halálos ágyán így búcsúzott: Készen vagyok. Megyek. Isten Velük! A hivatás, igen, elkészült benne. Ő volt talán a hivatás legnagyobb hőse. Ezt siratta meg benne az egész ország, midőn a vallásés közoktatásügyi miniszter: gróf Klebelsberg Kiirtó által a zirczi temetésen így búcsúzott el tőle : * * * Leteszem a magyar királyi kormány koszorúját Békefi Rémig ravatalára, jeléül annak az őszinte kegyeletnek, melyet a kormány a megboldogult iránt érez és jeléül annak a mélységes gyásznak, amely a veszteség felett minden jó magyar embert betölt. Keresztény kötelességünk, hogy beletörődjünk a Gondviselésnek kifürkészhetetlen végzésébe és ne zúgolódjunk a veszteség miatt, melyet az örök Isten reánk mért, midőn Békefi Remiget tőlünk elszólította. Mert nagy a mi veszteségünk. Az ország újjáépítésének magasztos, de nehéz munkájában a nemzetnek épen legjobb fiaira van szükség és Békefi Rémig a mai nemzedék legkiválóbbjai közé tartozott.