Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1916

könnyel, dicsőséggel és szenvedéssel gazdag multunknak az Ő uralkodásával kapcsolatos fejezete még nem ment át az idő és távolság távlatának tisztító folyamatán. A királyok értékét mi nemzeti életünk fejlődésével, gazdagodásával, virágzásával mérjük. Ezt a mértéket azonban igazságosabban alkalmazhatja a jövő historikusa, mint az események szemtanuja és az események folyását intézők kortársa. Hogy megboldogult királyunk milyen cimmel kerül be történelmünkbe, azt a reánk következő korok eseményei fogják eldönteni. Mi, akik a trón fényességéből a kripta homályába kisértük Ot, mi benne nem annyira a királyi, mint az általános emberi értékeket keressük. I. Ferenc Józsefben, mint emberben igazi fejedelmi vonásokat találunk. Fáradhatlan kötelességérzet, tántoríthatatlan igazságosság, nemes jóság jellemezték a pátriárchák korát meghaladó életét. Önérzetét megnemesítette önmegtagadása, lelkét ellenállóvá tette munkaszeretete, jóságát állandósította imádságos lelke. Az uralkodás annak, aki azt komolyan veszi, nagy és nehéz feladat. A mi megboldogult királyunk ezt a nagy munkát mindig példás pontossággal és lankadatlan buzgalommal teljesítette. Csaták után országokat veszített. Trónjának várományosa után királyi hitvesét kisérte a kapucinusok kriptájába. A belső háború lángja lobogott, midőn először jött közénk, a világháború égzengése dörgött, midőn az élők sorából távozott. Aki oly sokáig őrködött Európa békéje felett, aláirta a legnagyobb háború hadüzenetét. Chaoszban kavarogtak körülötte az események, O azonban szilárdan állt és lankadatlanul dolgozott. Lelkének acélját nem törték össze a csapások, szívének jóságát nem csökkentették a csalódások. Nemes megadással nyújtotta homlokát a sebző töviseknek. A királyi koronának súlyát és a tövis koronának szúrásait keresztény türelemmel viselte. Nemcsak népeinek volt szelid, jóságos uralkodója, hanem szigorú ura és kemény parancsolója volt saját akaratának is. Erőt pedig ehhez a felségesen emberi cselekedethez a munkából és az imádságból merített. Benne tehát nemcsak jóságos királyunkat gyászoljuk, hanem az embert, aki osztályosa volt az emberi nem ezerféle szenvedéseinek, példája a tűrés hősiességének és hőse a kötelesség teljesítésének.