Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1912

11 szó. Ezt, főkép a mondat kezdő szavait kell halkan, de mégis érthetően a szereplő szájába adni és pedig nem a végső pillanatban, mert akkor már megtörténik a fennakadás, hanem jóval előbb. Szó sem lehet arról, hogy a sugó az egész szöveget végig recitálja; ezzel már nagyon zavarná a hallgatóságot és tétovázókká tenné a szavalókat. Csak midőn az egyiknek dikciója a végszó felé közeledik, akkor kell a következőnek kezdőszavait értelmesen, de csendesen bemondani, hogy csak az értse, akinek szól s a hallgatóság ne vehessen tudomást róla. A rendelkező próbákon az egyes jeleneteket a legapróbb részletekig ki kell dolgozni. Magának a játéknak első követelménye a természetesség. Óvni kell tehát az ifjakat a merevségtől, feszességtől, s főleg a túlságos affektációtól. Az, aki — mint föntebb jeleztük — már az olvasópróbán igazán átértette és átérezte mondanivalóját, könnyebben megtanulja a tennivalókat is, azaz „beleéli magát" szerepe légkörébe. Nem szabad a szereplőknek egy helyben állniok, de viszont a túlságos sok mozgás is fölösleges és káros hatású. Minden mozdulatnak okadatoltnak kell lennie, azaz bizonyos összhangot mutatnia a beszéddel s a lelki állapottal. Az utóbbinak hű festéséhez nem annyira a folytonos taglejtés, mint inkább az ügyes arcjáték, mimika szükséges. Dilettánsoknál gyakori és nagy" hiba, hogy mig az egyik deklamál, a másik, esetleg épen az érdekelt, a partner elméláz, vagy a közönség soraira bámul. Pedig akárhányszor szinte lesnie kellene a szót, melybe azután a magáét belefűzhesse. Ügyelnünk kell arra, hogy necsak a főszereplőket, hanem az u. n. statisztákat is megtanítsuk játszani Nehezen érti meg a diák, hogy színielőadás alkalmával pl. mint énekes vagy mellékszereplő nem azért áll ott, hogy magát mintegy kirakatba tegye vagy lefújja az énekrészét, hanem neki is bele kell helyezkednie a darab eszme- és érzelemvilágába, örülnie kell az örvendezőkkel, szomorkodnia a szomorúakkal Igy alakúi ki az összjáték, melynek tökéletesítése mennél több próbának gyümölcse lesz. A rendező jó ízlése, némi jártassága és tapasztalata, bizonyos kis rátermettsége és végtelen türelme azok a kellékek, melyek a sikert biztosítják. Az ő tiszte az előadás alkalmával már részben az ügyes, szemfüles súgóra háramlik, mert ekkor ő már nem szólhat közbe, mig emez ceruzával kezében, néhány intéssel jobbra vagy balra vezetni van hivatva az egész előadást. A modernizált iskolai drámában jelentős szerep jut gyakran az ifjúsági énekkarnak is. Pedagógiai szempontból igazán fontos e mozzanat, midőn az énektanítás mintegy odasimúl a szinielőadáshoz s ünnepiessé, hangulatossá teszi azt. Tévedés volna valami magasabb, operai stílusú produkciókra gondolni; meg kell elégednünk a könnyedebb, főleg a nemzeti vokális zenének lelkűnkhöz oly közelálló termékeivel, melyek még nem annyira a művészi érzéket vannak hivatva kielégíteni, hanem csupán hangulatot és érzelmet keltenek bennünk, mely megfelel a darab alaptónusának. Végtelen kellemes, szivet lelket fölemelő hatást kelt pél-