Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1912

13 Első sorban emelkedettebb helyre, a terem nagyságához arányítva 50 cm. — 1 méter magas pódiumra van szükség ; enélkül a hátrább ülők alig élvezhetik az ifjak játékát. S most csakugyan a vándorszínészekhez kell mennünk iskolába, kik egy csomó üres söröshordó és 10—20 kölcsönkért, ideiglenesen összetákolt deszkaszálból pompás színpadot tudnak rögtönözni. Szükség van továbbá valami portálé-félére és előfüggönyre, mely a színpadot elválasztja a nézőtértől. E-ek, valamint a hátterek, a kulisszák (oldalfalak) és felső függönyök már a festőművészet'ől várják elkészítésüket. Mindezeknek fenyőlécbol vázat készítünk, ajtókat, ablakokat formálunk s ezekre feszítjük ki a vásznat, természetesen még a megfestés előtt. Ezt az ácsmunkát tán iparengedély nélkül, néhány ügyesebb fiu segítségével házilag is elkészíthetjük. Csak az első berendezkedés nehéz és csak ez kiván nagyobb anyagi áldozatot; a leleményes rajztanár rájön, hogy minden vászonnak két oldala van s a második előadás díszleteit már az elsőnek hátuljára festi! Nagyon fontos a színpad felső vázának (hogy ne mondjam : zsinórpadlásának) elkészítése, melynek föltétlenül szilárdnak, biztosnak kell lennie. Ide (és esetleg az emelvény párkányára: rivalda) kell helyeznünk a világító eszközöket (lámpa, villany v. gáz), erre vannak erősítve a csigák, melyeken a függönyök mozognak, ez támasztja az oldalfalakat vagy biztosítja állásukat. Még a ruhák és jelmezek kérdésének megoldása van hátra. Itt két mód lehetséges. A nagyobb városokban létező színházak ruhatára kisegítheti az ifjúsági előadásbkat s egyéb források is akadnak már, honnét kölcsönözni lehet a szükséges öltözeteket. Da aránylag kevés anyagi áldozattal jár és sokkal szerencsésebb a másik mód, hogy t. i. magunk szerezzük meg a ruhákat, praktikus ésszel, meg az áldozatra kész jó szülők bevonásával. Hihetetlenül nagy mindnyájunknak az érzéki csalódása különösen esti világításnál; a csillogó külsőségen sokszor alig, vagy nagy nehezen tudjuk csak fölfedezni az ócskaságot. A diák is, ki különben igen kényes még iskolai öltözetének csínjára is, egész készséggel, sőt örömmel veszi föl a toldott-foldott, kopott ruhadarabot, mely őt nem közönséges embernek, hanem vitéznek, királyi apródnak, stb. fogja föltüntetni. Szóval a színpad számára csak a legegyszerűbb, de színekben gazdag, olcsó anyagot használjuk, amiből néhány minta segítségével a leggyengébb szabó vagy szabónő is összefércelheti a szükséges öltözetdarabot. A magyar diszmente szabása nem lényeges, de néhány széles, aranyos vagy sárga paszománt rajta megteszi a hatást. A lovag csizmájának felső része lehet kemény fekete papírból, pl. cukorpapirból is nadrágja valami kölcsönkért huszár vagy magyarnadrág, mellvértje ezüstpapirral beragasztott könyvtábla, a hátán lóghat valamely jólelkű szücsmestertől kölcsönkért állatbőr-kacagány, bal kezében vastag papírra festett gyönyörű pajzsot, a másikban seprőnyél végére erősített zászlóvéget (dárdát) viselhet, sőt sisakot is formálhat rostéllyal együtt ugyancsak ezüst vagy arany színnel bevont, erős papirból, tetejére lószőrből vagy festett ludtollból még forgót is alkalmazhat. Az