Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1911

18 munkára, örömmel karolja fel és támogatja nemes törekvésében. így lát napvilágot Békefi Rémig tollából A pilisi apátság története két hatalmas, szépen kiállított kötetben (1891. és 1892.), majd nemsokára A czikádori apátság története (1894.). Mivel a nagy munka, amely szinte egy egész emberélet tevékenységét kivánja, hazánk ezeréves fennállásának dicsőséges ünnepére nem készülhetett el, felmerült a rendi kormánytanácsban egy olyan emlékkönyv eszméje, amely egységes képben mutatná be a hazai ciszterci rend történetét, munkálkodását a közoktatásügy, lelkészkedés és gazdálkodás terén és „bőségesen tanúskodnék a mellett, miként kezelte a testület azon szellemi, erkölcsi és anyagi tőkét, amelyet a haza az ő kezeibe tetl le." 1 Vajda Ödön szívesen csatlakozott a rendi közóhajhoz. Maga szemelte ki a munka elvégzésére alkalmas rendtagokat, magára vállalván a gazdasági viszonyok ismertetését. A szerkesztés teendőit a munkatársak bizalmából Békefi Rémig vállalta magára s így jött létre a magyar ciszterci rend milleniumi Emlékkönyve, amelyet a hazai tudományos világ és a sajtó úgy tartalmában, mint külső alakjában (címképét Benczúr Gyula rajzolta) a rend múltjához és az országos ünnephez méltónak itélt. Ezt követte 1902-ben A pásztói apátság története három kötetben ugyancsak Békefi Remigtől. 1898-ban ünnepelték az egész világ cisztercitái rendjök alapításának nyolcszázados évfordulóját. A magyar ciszterci rend, amelynek egyesített négyes apátsága épen Vajda Ödön kormányzásának idejében illeszkedett szorosabban bele szellemi értékének egész súlyával s önállóságának minden sérelme nélkül az egyetemes rendi kapcsolatba, szintén kiveszi részét ezen ünnepből. Ennek emlékére készül az apát megbízásából Piszter Imre Szent Bernát élete és müvei c. két kötetes nagy munkája, melyet a ciszterci szellem legkiválóbb képviselője iránt való kegyelet helyez a hazai tudományosság kincsesházába. Ugyancsak 1898-ban kiváló alkalmuk nyílik a magyar cisztercitáknak, hogy magyarországi alapitójuk iránt is lerójják hálás kegyeletüket. Mikor a magyar király nagynevű elődjének, III. Bélának, Székesfehérvárott feltalált földi maradványait a Mátyás templomban, országos ünnep keretében, eltemetteti (1898. okt. 21 ), Vajda Ödön odavezeti szerzetes fiait a királyi ravatalhoz, érckoszorút helyez rá, részt vesz az ország prímása által végzett gyászszertartásban s egyben „ad perpetuam rei memóriám" a négy rendi főgimnázium tanulóifjúsága számára, III. Béla király nevére, ösztöndijat alapít. Azonban Vajda Ödön mindezen és sok egyéb nyilvános szereplésével (pl. a székesfehérvári országos Vörösmarty-ünnep, az egri Szvorényi-emlékünnnep, a székesfehérvári főgimnázium önképzőkörének 50 éves jubileuma stb.) csak rendje érdekeit akarja szolgálni, annak dicsőségét akarja gyarapítani. Saját személyét illetőleg vezérlő gondolata a nemes egyszerűség és gondos kerülése minden külsőségnek, ami elárulhatná a szép hatáskört s a jelentékeny vagyont, 1 Emlékkönyv, melyet Magyarország ezeréves fennállásának ünnepén közrebocsát a hazai ciszterci rend. Előszó.