Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1909

14 alakban leheltetett a Teremtő által, és mig ezen bolygónk a nehézség megállapított törvénye szerint kering, egy ily egyszerű kezdetből a legszebb és legcsodálatosabb alakok végtelen száma fejlődött és fejlődik jelenleg is." (Termt. Közi. 1910. 106. 1.) Teljesen összevágnak ezzel Wasmann Erich, a természettudós jezsuita szavai: „A származástan, mint természettudományos föltevés és elmélet semminemű ellenmondásban sem áll a keresztény világnézettel, ha még oly gyakran is állítják ennek ellenkezőjét." (Termt. Közi. 1910. 109. 1.) Miután a leszármazási elmélet a keresztény világnézet elleneinek előadásaiban főként az ember eredetére veti magát és tisztán arra támaszkodva, igyekszik az embernek a természetben való helyét, méltóságát és erkölcsiségét megállapítani, szó nélkül ezek a kérdések sem hagyhatók. Sőt e kérdések szempontjából is nagyon érezzük tantervünk hiányosságát, hogy az emberrel természettudományos alapon az állattanban kell foglalkoznunk. De lássuk a kérdéseket egyenként, első sorben az ember származását, mit tegyünk velük az igazság és valláserkölcsi nevelés érdekében. Ami az ember állati eredetét illeti, mindenekelőtt ki keil emelnünk, hogy szó csakis a testi szervezet származásáról eshetik. Különben pedig a vélemény osztozik a fejlődési elmélet fent említett, általános gyengeségeiben és mert egy fajról van szó, még inkább megkövetelhetjük az emberré fejlődést megindító okoknak, a kiinduló pontul szolgáló ősnek és a fejlődési fokoknak szigorú kimutatását. De a tudomány ezekre vonatkozólag elfogadható, kifogástalan adatokkal nem szolgál. Ezt azután a geológiában kiegészíthetjük még azzal a gondolattal, hogy a legrégibb emberi csontvázak is, amennyiben eddig ismeretesek, a jelenleg élőkkel megegyező emberektől származnak. Nem voltak azok külön emberfajok, csak fajták, a minő változatok manapság is vannak. Tehát az ember származásáról szóló elmélet marad elmélet; sőt bizonyítékok híján még ennek is gyenge. Amiből látható azok rossz akarata, akik azt igazságként hirdetik és e végből a hozzá nem értő közönség előtt hetet-havat összehordanak. Mi szabja meg az ember helyét a természetben ? A kérdést ketté választjuk. Először szólunk tisztán csak a testi szervezetről, azután az egész emberről. A testi szervezet szempontjából megállapíthatjuk, hogy az ember legközelebb áll az emberszabású majmokhoz. De nyomban kiemeljük az ő speciális jellemző sajátságait is, kapcsolatban a fejlett agyvelővel, az egyenes testtartással és a két lábon való járással. Ennek alapján aztán kidomborítjuk azt az ugrásszerű hézagot, mely az ember és az emberszabású majmok között van. Ne feledjük megmondani az anatomusok azon egyhangú kijelentését, hogy az ember szervezete a jelenleg élő majmokéból le nem vezethető. És ezt a hézagot az őslénytan sem hidalja keresztül. Tehát tisztán a testi szervezet alapján is jogosult az embernek éles elhatárolása a majmoktól. Az emberiséget a testi tulajdonságok szerint felosztjuk emberfajtákra, raszszokra. A rasszok közötti külömbségeket azonban nem a különböző ősöktől való