Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1906

16 hallatlan összegeket kaptak műveikért. Van Blaerenberghe egyik miniaturja, mely . a st. germaini vásárt ábrázolta, 30100 frankon kelt el. Papíron vagy pergamenten szines irónokkal készített képet pastell festménynek hívjuk. A különböző színű krétákat gipsz, ólomfehér, mézes viz és a megfelelő festék hozzákeverése által gyúrt pépszerű anyagból (pasta, francia nyelven páte) állítják elő. A pastell festők képeit a finom átmenetek tüntetik ki, amiket a por alakú festéknek viser-rel (estompe) való szétkenésével idéznek elő. A leghíresebb pastell festő Maurice de la Tour, akinek a Louvre gyűjteményében látható Pompadour arcképe általános bámulat tárgya. Ujabb magyar festőink közül néhányan szeretettel foglalkoznak e technikával. IV. A műipar célja. Vastechnika. Tausio. Damaszt. Niello. Toreutika. Kő,- fa,- réz- és acélmetszés. Minden festmény, minden szobormű vagy építészeti alkotás unikum a maga nemében ; s ha mind megakarnók ismerni, kénytelenek volnánk személyesen felkeresni őket a múzeumokban, tárlatokban, vagy ahol éppen őriztetnek. De ha kezeink közé valamely leirás, vagy inkább az eredeti műemlék hű reprodukciója, másolata kerül, sokszor megelégszünk ezek látásával is s az esetleges hiányokat tán képzeletünk képes kipótolni. Ilyen művészi reprodukciókhoz segítenek bennünket általában a műipari technikák; bár a műipar alkotásainak bevallott célja, hogy a mindennapi használatra, a magánélet sokféle szükségleteinek kielégítésére szánt tárgyakat művészi kialakításban és díszítésben hozzák forgalomba. A festett edények, érmek, bútorzat, ötvösség, metszetek, könyvek s más egyéb használati eszközök stb. ide tartoznak. A műipari tárgyak közt első helyet foglalnak el a fémtechnikával alkotott emlékek. A legősibb technika a mükovács vagy ujabban műlakatos technika. A tűz, a kalapács, a reszelő, a fogó játszák itt a főszerepet, meg ami fő: a mester művészi érzéke és tudása. A kovácsolt vasrácsok és kapuk, a csúcsíves kor gyönyörű ajtó- és szekrény vaspántjai, a vert vasból készült lámpák és más dísztárgyak még mai napig is kedvelt építészeti díszek a gazdagok palotáin és a templomokban (Jungfer). A művészi kovács vagy lakatos munkák nagyon szépek, de nagyon drágák is ; éppen ezért ujabban az öntött vas technikája szorítja ki a művészi kézimunkát. Az öntött vas olcsó és mutatós, de nem tartós és nem értékes. A vastechnikához tartozik az úgynevezett tauscia eljárás. Ezt kardokon, puskákon vagy más dísztárgyakon alkalmazzák. Legrégibb alkalmazását a damaskusi kardpengéken találjuk, amelynek technikájában egyesíteni tudták a perzsa acél gyémántkeménységét a hindu lágy rugalmasságával. A tauscia, vagy olaszosan tausio eljárásnál cirádákkal, növényi és állati ékítményekkel díszítik a damaskusi acélt vagy vert vasat. Ezt az ékítményt damaszt-nak hívja a műtörténet. Keletkeztét sokan a mesék országába viszik vissza. Azt mondják, hogy az égből hul-