Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1906

15 lemezre rárajzolják a kitöltendő ábrákat. Az alakok körvonalait finom aranyhuzalok alkotják, ezek közé rakják be az email anyagot s az átlátszó festéket s hevítés által ráolvasztják az aranylemezre ; de a szines ábrákat mindenütt az aranyhuzal köríti. Ezt az eljárást email c/oisonné-nak hívják. Érdekes eljárást honosítottak meg a 16. század email festői. Az ércalapra fekete emailt olvasztottak s az alakokat ezután fehérszínű email festékkel égették rá. Az átmeneteket tűvel egyengették ki. E nemben a legszebb alkotás Jean Pénicaud tryptichonja (szárnyasoltár). Epületeinknek díszt és lakályosságot nyújtanak a szőnyegek. Kelet kényelemszerető népei egyetlen szobadíszül használják, melyek náluk képeket sőt bútorokat is pótolnak. Igazi fényűzést vittek a szőnyegekkel a középkori várkastélyok lakói, akik vendéglátáskor, tornajátékokon, templomaikban remeknél-remekebb falszőnyegeket alkalmaztak. Az ilyen falszőnyegeket góbiin vagy tapes-nek hívjuk. Gyönyörű goblineket a fejedelmek udvaraiban s az európai nagy muzeumokban láthatunk. Pompásak a Vatikán goblinjei is, melyeket a fényűző és műpártoló X. Leo pápa készíttetett a Sixtusi kápolna díszítésére. A kartonokat hozzá Raffael és tanítványai tervezték, a szövést pedig Van Aelst brüsseli takácsmester végezte. Raffael 50, a takács pedig szerény 750 ezer koronát kapott. A 17. századtól fogva Franciaország látja el a gazdag világot goblinekkel. A góbiin készítés tisztán kézi munka; inkább fonása és kötözése mint szövése a szines selyem és gyapjú fonalaknak. Készítése rendkívüli ügyességet, türelmet és szorgalmat kiván a munkástól, aki még igy sem képes 3/4 QJ méternél nagyobb darabot 300 nap alatt befejezni. Persze elég jól fizetik az ilyen munkást; ennyi munkával 2—3000 koronát is megkeres. A készítésnél a munkás a függélyesen, sűrűn egymás mellé feszített fonalak mögött áll, amelyre tussal vagy fekete krétával rajzolják a festmény körvonalait. Ha munkája jóságáról meg akar győződni, minden fonal áthúzása és összekötözése után előre kell jönnie, hogy a szines fonalak hatását tanulmányozza. A fonalakat vízszintesen is szokták kifeszíteni; ennek az eljárásnak Basse lisse, az előbbinek Haute lisse a neve. Ugyancsak a középkor alkotása a miniatűr festés. De a középkori kézirat másolók miniatura alatt egészen más technikát értettek, mint amit mi ezzel a szóval manap jelölni szoktunk. A középkori miniator, rubricator, illuminátor a könyvek címlapjára, egyes fejezetek kezdő betűire (initiale) vagy a kezdő sorok fölé minium vagy cinóber festékkel virágdíszt vagy emberi s állati alakokat festett. Ezek a kis festmények azonban egyáltalán nem szolgáltak a szöveg felvilágosítására, sőt gyakran komikus tartalmúak is voltak (droleries). A miniaturnak lényege, hogy fedő festékeket használ, melyek egymás fölé rakatva, nem tüntetik föl az aláfestett színt. Főleg ebben különbözik az aquarel/e vagy vízfestéstől is, mely t. i. átlátszó színeket tartalmaz. Körülbelül XV. Lajos francia király ideje óta papírra, pergamentre, vagy elefántcsontra festett, rendkívül gyengéd s apró részletekig kidolgozott képecskéket szoktunk miniaturnak nevezni. Ez utóbbi miniaturfestők néha