Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1906

12 sük szerint két főcsoportra oszlanak: fekete és piros alakos vázákra. A fekete alakos vázák festésének technikája abban áll, hogy az edényre a szárítás vagy első gyenge égetés után finom ecsettel rárajzolják az ábrázolás körvonalait, azután kitöltik a rajzot remekfényű firnissszerű fekete festékkel. Az alakok körvonalait, a fegyverzet s ruházat részleteit, továbbá az izmokat ércvesszővel karcolják be úgy, hogy a karcolás alatt előtűnik az anyagnak természetes szine. Az edényt most kiteszik a tűz hatásának, ami által a fekete szín nagy tartósságot nyer. A piros alakos vázák festése ennek az eljárásnak éppen a megfordítottja. A körvonalokon belüli rajzot finom ecsetvonásokkal, vagy szalonkatollal végezték."!) Aszerint, amint a művész száraz, vagy nedves vakolatra festi képét, beszélhetünk al secco és al fresco technikáról. Az a/ secco eljárásnál tehát a festő a simára csiszolt és tiszta, száraz falra ásványi festőanyagokkal fest. A kép körvonalait is a falon készíti s tölti ki a megfelelő színekkel. Az ilyen festményen az alakok sem domborodnak ki s hatásuk a szőnyeg képeihez hasonlók. A szinek is nagyon hamar elhalványulnak és le is peregnek; sőt ha a fal nedves lesz, a festőanyagok felolvadnak és összefolynak. Könnyű kezelhetősége miatt a falak dekoratív díszítésére igen alkalmas ez az eljárás, csak nem tartós. A 13. században volt a divatja. Sokkal állandóbb technika az a/ fresco festés. A freskó-festő nem várja meg, hogy a vakolat megszáradjon a falon. A nedves vakolatból, az úgynevezett intonaco-bó\ csak annyit rak fel a falra, amennyit egy nap alatt be tud festeni. Festőanyaga a vizfesték, amelyhez csak kivételesen alkalmaztak enyves vizben, vagy más kötőanyagban feloldott festékeket. A pompeji ásatások után napfényre került freskó-féle képek Berger szerint nem a mai freskó-technika szerint készültek ; mert ezeket csiszolt stukko-alapra, kötőanyagban feloldott festékkel festették. A mai freskó-festőnek tárgyát tisztán kell maga előtt látnia, hogy gyorsan és határozottan dolgozhassák, míg a vakolat nedves marad. Ezért Michel Angelo joggal mondhatta, hogy az olajfestést átengedhetik a festők a nőknek, a freskó-festés egyedül a férfiúhoz méltó feladat. A festmény vázlatát először az eredetinek megfelelő nagyságú papírra, az úgynevezett kartonokra rajzolják krétával vagy szénnel, amelyet állandósítani (fixiroz) is szoktak. Hires kartonok láthatók Raffaeltől és Michel Angelótól a milanói Ambrosianában. A kartonra vitt rajz körvonalait tűvel szurkálják át s a falon támadt mélyedésekbe szénport vernek bele úgy, hogy a kontúr az intonacon meglássák. A festőnek a helyes szint egyszerre el kell találnia; mert a nedves falon már nem tanulmányozhatja a festékek hatását; a vakolat rögtön beissza a festéket. Ha hibát ejt, kénytelen az egész hibás vakolatot leverni s a munkát újra kezdeni. A száraz falra festett részletek, mint az al secco eljárásnál láttuk, hamar lepattognak; mig ellenben a freskó századokon át megtartja változatlanul, eleven szinhatását. Igen szellemes módot talált ki Pietro Palmaroli ]) Die Kunst des Altertums. Lübke—Semrau, Stuttgart. 1899. 167. 1.