Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1906

11 hogy csak születni kell rá; a festés technikájának elsajátítása sok tanulást és türelmet kíván. Első kellék mindenesetre, hogy rászülessék valaki. Ezzel nem azt kívánjuk, hogy festőművész fia vagy leánya legyen az illető, de még azt sem állítjuk, hogy műteremben (atelier) lássa meg a napvilágot, hanem legyen Istenadta képzelőtehetségén kívül ép látásérzéke, azaz jól tudjon ne csak nézni, de látni is. A festeni tudás alapja a jó rajzolás, ez pedig feltételezi, hogy érzékünk legyen a geometria formái iránt. Mert Houston S. Chamberlain szerint mi emberek úgy vagyunk alkotva, hogy egy alakot sem tudunk helyesen felfogni azok közül, amelyeket a természet nekünk nyújt, hacsak — tudva vagy nem tudva — arról a velünkszületett alakischema hálózatát meg nem kaptuk és magunkban ily módon a szabálytalan, kiszámíthatatlan és soha nem létezőt a szabályos, kiszámított és örökké változhatatlanhoz nem asszimiláljuk. A rajzolás fontosságát hangsúlyozták a régiek s hirdetik a modernek. Ujabban Hokusai és Bari a japán nagy rajzolók példája vonz. Rajzzal csinálják a kép vázlatát, az aktot, az élő modellek tanulmányait. A rajz mutatja meg a művésznek a helyes távlatot (perspectiva), a távlati rövidüléseket és a tökéletes körvonalozást (contour). Ismernie kell még a fény és árnyék hatását, a festékanyagok természetét és a helyet, amelynek díszítésére fog a festmény szolgálni. A festőnek meg kell tanulni az ember- és világismeret nehéz tudományát is. Ha ezeknek a feltételeknek birtokában van, akkor kezébe veheti az ecsetet s kiválaszthatja azt a technikát, amelyhez legnagyobb hajlamot érez. A festés technikáinak java része ismeretes az olvasók előtt; ezért mi csak egy-két nem mindennapi technikával foglalkozunk. A régi népeknél a festés technikáját nem tudjuk pontosan megismertetni. Bizonytalan a festék anyaga, ismeretlen még a terület is, melyre festettek. A görögök a függő képeknél az enkausis technikáját alkalmazták, melynek feltalálása és kifejlesztése a Kr. e. IV. században virágzó sikyoni iskolában történt. Hatását körülbelül a mi olajfestményeinkhez szabad hasonlítani. A képet valószínűleg fatáblára, vagy elefántcsontra festették. A festéket viasszal keverték, amelyhez talán tojásfehérje és egy kis olaj is járult. Régebben úgy képzelték ez eljárást, hogy a viaszos festéket ecsettel rakták fel a deszkára vagy elefántcsontra, azután meg tüzessé tett, a végén lapos vaspálcával (cestrum) érintették és osztották el a festéket, minek következtében a viaszos festék behatolt az alap likacsaiba s a kép tartósságot és szép fényt nyert. Innen ez eljárás neve enkaustika, beégetés.

1) Az enkaustika eljárást össze szokták hasonlítani a tajtékpipa kiszívásával is. Itt ugyanis a nikotin a viasszal keveredve, beleég a tajték likacsaiba. A görög festőművészet magas fejlettségét egyéb emlékek híján, a vázafestés nagy tökéletessége is mutatja. Ezek tüntetik fel a görög nagy mesterek kimeríthetetlen teremtő erejét, képzeletének bámulatra méltó gazdagságát, szerkesztésben (compositio) s elrendezésben való kiváló ügyességét.

2) „A terrakotta vázák festé') 2) Dr. Láng : A görög művészet története. 387—688. 1.